Két szürkehályog-műtét és valamennyi vele járó érzés: az orvosi beavatkozások előtti félelem, sőt rettegés, később az orvossal való megismerkedés bátorító hatása, a műtétek okozta érzetek, a gyógyulásba vetett hit szubjektív leírása – első megközelítésben ez lenne a könyv. A versekkel gazdagított betegségkrónika nemcsak a szerző saját és családi „szemészettörténetét” mutatja be, de izgalmas orvos- és kultúrtörténeti kitérőkkel idézi a neves „hályogosokat” is. Petrőczi Éva „úgy szól magáról – írja a könyv bevezetőjében Steinbach József -, saját megélt világáról, hogy közben mégsem magáról szól, hanem sokakról, rólunk, nem is csak azokról, akik valamiféle szembetegségekkel élnek, küzdenek, hanem mindnyájunkról, akik azt hisszük, hogy jól látunk, sőt meg vagyunk győződve, hogy csak mi látjuk jól  a dolgokat.”