Ez az átfogó, lényegre törő útmutató nemcsak a Facebookhoz, hanem a teljes online világhoz, a médiához és a mobiltelefonokhoz is tanácsokat ad. Ajánlott minden szülő és pedagógus számára, aki a mai digitális korban gyerekneveléssel foglalkozik.
Gabo Tényirodalom, non-fiction 100 pont
„Mindig attól félünk, hogy gyermekeink bizonytalan anyagi helyzetbe kerülnek. Az igazi veszély az érzelmi szegénységből fakad.”
A lelkesedés szárnyakat ad, szabályosan zsenivé varázsol. Ezt ösztönösen tudjuk, de újabban a tudomány is magyarázatot ad arra, mi történik pontosan bennünk, amikor lelkesedünk.„A lelkesedés velünk született. Nem szükséges sem edzeni, sem fejleszteni; olyan, akár egy belső tó. Sokszor mégis felhők és fátylak borítják, amiket elegendő lenne félrehúzni” – írja André Stern.
A Játssz, hogy érezz, hogy tanulj, hogy élj! után egy újabb reményt sugárzó könyv a gyermekkorról, az emberiség legfőbb erőforrásáról, a lelkesedés erejéről, amely mindannyiunkban ott lakozik.
„Stern könyve tele van ötletekkel és gondolatokkal, amelyek mindenkit megérintenek, akinek gyermekekkel van dolga.” – Neue Züricher Zeitung
„André Stern már két legutóbbi könyvével is olyan szerzőként és kortársként mutatkozott be, akinek érvelései túlmutatnak nemcsak a fősodrású, de még az alternatív tanítási koncepciókon is. Mondanivalójának súlypontja mégis az emberi lény érzelmi, szociális és kognitív kompetenciáiba vetett bizalom, aminek a gyermek felnövekedése középpontjában kellene állnia, történjen az a családban, az óvodában vagy az iskolában.” – Winfried Stanzick
Vajon mire van szükség ahhoz, hogy gyerekeink érvényesüljenek, beváljanak az életben? Valóban annyi mindenre, és olyan eszeveszett tempóban, mint azt a világ ma sugallja? Vekerdy Tamás szerint a válasz: nem. Nem az lesz sikeres felnőtt, aki kisgyerekkorában már felnőtt módon hajtott és teljesített, hanem az, aki teljes értékû kisgyerekéletet élhetett. Szülőként az érzelmi biztonság megadása a legjobb lehetőségünk arra, hogy megvédjük gyerekeinket a normálisnál nagyobb mértékû szorongástól, a sodródástól, a személytelen, így személyiséget roncsoló kapcsolatoktól. Aki érzelmi biztonságban, testi-lelki értelemben ölelő melegségben nő fel, az gyerekként és később felnőttként is jóval eredményesebben tudja megoldani és kiegyensúlyozottabban átvészelni az élet nehézségeit. * "Sokszor és sokfelé "tartottam előadást" a Nyitott Akadémia szervezésében. Azért tettem idézőjelbe a "tartottam előadást", mert sokkal szívesebben mondanám így: beszélgettem. Ebbe a könyvbe tíz ilyen "előadás" - beszélgetés - szövege került bele, írott, szerkesztett formában. Szerzőtársaim mindazok a szülők, nagyszülők és gyerekek, óvónő, tanító és tanár kollégák, akikkel a rendelés, az óvoda-iskola látogatás óráiban vagy az "előadásokon" találkoztam, beszélgettem. (És persze remek szerkesztőm, aki írássá simította az élőszót.) Ha tehát találnak valami jót ebben a kötetben, azt maguknak köszönjék mindazok, akik az elmúlt években, évtizedekben szóba álltak velem, ha tévedésekre bukkannak, azt az én számlámra írják. Ott korlátolt maradtam. Nem tudtam a másik véleményt - a magamé mellé - el- és befogadni." Vekerdy Tamás
Valóban olyan nehéz időszak a kamaszkor?
Mit tehetünk szülőként vagy kamaszként egymás jobb megértéséért?
Mit és hogyan tanulhatunk egymástól, egymásról?
Milyen a kamasz? Meggondolatlan, nagyszájú, szemtelen, nyílt, túl őszinte, aktív és életteli? Csendes, visszahúzódó, szorongó, önbizalom-hiányos, zárkózott és lusta? Ahány család, annyi válasz - nem csoda, hogy a serdülőkorral kapcsolatban ennyi bizonytalanság van bennünk. Amikor gyermekünk tizenéves lesz, általában csak saját kamaszkori emlékeinkre, baráti jótanácsokra vagy legrosszabb esetben az igen elterjedt tévhitekre támaszkodunk.
Az ismert szakpszichológus, pszichoterapeuta szerző könyvében abban segít, hogy - szülőként, pedagógusként vagy kamaszként - felismerjük és helyükön kezeljük e tévhiteket. Saját terápiás esetei és kutatások felhasználásával megmutatja, hogyan érjük el, hogy a serdülőkor ne viharos, mindannyiunk számára megterhelő, „túlélendő" időszak legyen, hanem lehetőség. Lehetőség egymás és önmagunk jobb megismerésére - hiszen gyerekeink viselkedésükkel tükröt tartanak elénk -, és lehetőség arra, hogy átélhessük azt a mély, szeretetteli kapcsolatot, amelyre mindannyian, szülők és kamaszok is, valójában annyira vágyunk.
Kutatások igazolják, hogy az életben való beválásunk nem csak értelmi képességeinken múlik. Az igazi sikereket és – ami még fontosabb! - a belső harmóniát, az önmagunkkal való elégedettséget csak akkor érhetjük el, ha képesek vagyunk felismerni a magunk és mások érzelmeit, kapcsolatokat teremteni, konfliktusokat kezelni, együttműködni, segítséget kérni, vágyainkat késleltetni, kitartani… Vagyis, ha fejlett az érzelmi intelligenciánk. A mese az érzelmi intelligencia fejlesztésének legfontosabb eszköze, olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekben. Egyrészt a mesélés sajátos szituációja, bensőséges hangulata adja meg az érzelmi biztonságot, azt a nyugodt, csendes és szeretetteljes légkört, amelyben meg lehet pihenni, el lehet lazulni, a rítust, amivel le lehet zárni egy mozgalmas és eseménydús napot. Ám a kisgyerek a mesehallgatás során nemcsak a szülőre, hanem befelé is figyel, saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot, ami segíti őt a nap folyamán felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában. Adjuk hát meg neki a lehetőséget arra, hogy az égig érő fa csúcsára kis kanászként felkapaszkodhasson! Annak a gyermeknek, aki mesét hallgatva nő fel, varázspálcája a saját elméje lesz, és képzelete, érzelmi intelligenciája segíti majd a megpróbáltatások közepette. Hogy miként támogathatjuk őt ebben? Erről írtam ezt a könyvet, mely tíz mesét is tartalmaz egy Lilla nevű kislányról, akinek képzeletbeli barátja, Tündérbogyó segít érzelmi konfliktusainak megoldásában. A mesék 4-9 éves gyerekeknek szólnak, és segítenek a frusztrációk, csalódások elviselésében, a pozitív és negatív érzelmek tudatosításában, a félelmek megszelídítésében, a testvérféltékenység kezelésében, a veszteségek elfogadásában és az önfeledt játékban. A szülőknek elárulom: én voltam az a kislány, aki attól félt, hogy a boszorkány megcsiklandozza a lábát, én vittem haza a kisegeret, utánam jött ki a nagyapám borotvahabos arccal. Tündérbogyó pedig az én belső hangom volt, akit most ebben a formában megszemélyesítettem. Dr. Kádár Annamária: Pszichológus, egyetemi adjunktus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem marosvásárhelyi kirendeltségének vezetője. Diplomamunkájában és doktori disszertációjában több mint ezer, gyermekek által írt mesét vizsgált meg. Dolgozott iskolapszichológusként, jelenleg pedig az óvoda és elemi oktatás pedagógiája szakon tanít. Trénerként rendszeresen tart az érzelmi intelligencia fejlesztését célzó tréningeket. Az Erdély FM rádió Pszichotrillák című műsorának szakértője és társszerkesztője. Többször tartott már előadást a Nyitott Akadémián – kirobbanó temperamentumát, ízes erdélyi beszédét, derűs, szeretetteljes lényét és humánus gondolatait vastapssal jutalmazta a közönség.
© 2023 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.
