„Õ volt az egyetlen nagy író, aki igazán, testtel, lélekkel modern volt. (…) Hatalmas, eredeti egyéniség volt, aki a ma legnagyobb problémáin töprengett (…) Csupa tûz, csupa láz, csupa élet volt. A korhadt, régi irodalom mellett mindig a finom pszichológiát, az eredetiséget képviselte. Igen, Petõfi óta ily érdekes magyar írói egyéniség nem élt még!” (Kosztolányi Dezsõ)„Egyenest nekivágott a nagy háznak, rátette kezét a csukott ajtó kilincsére s állva maradt. S ahogy fölvetette szemeit a palotára, még jobban megfélemedett, keze lecsúszott a kilincsrõl, s lehajtott fõvel, lassan ballagott föl s alá. Egyszer-egyszer még megállt, s úgy vizsgálta az egy­tõl egyig kivilágított, szinte ünnepélyes ablakokat. S ez a fény, ez az ünnepélyesség, az ablak­nál idõnként megjelenõ árnyak – egy pillanatra azt hitte, õt nézik – még jobban megfélem­lítet­ték, még jobban elnyomták egész valóját.”