Krúdy Gyuláról sokszor és sokat írtam. Új kötetét új szavakkal jellemezni nem lehet, de nem is szükséges. Elbeszélései mögött gyönyörû és boldog monotonitással vonul a lírája, hegedûkkel, színes zászlókkal, egy ünnepi processzió apró csengettyûivel.
Ezúttal fel vagyunk mentve a jellemzés kötelessége alól, nem is kiáltunk fel a meglepetéstõl, csak csendesen és örülve konstatálunk valamit. Azt, hogy egy író egyszínûsége és egyhúrúsága mindig gazdagság és becsület, s az olvasónak (ez paradoxonnak hangzik) változatosság
Ez a felfedezés, hogy régi mesék új és friss gyönyört hoztak, a kötet szenzációja. Minden sornál elénk tolakodik egy érzés: az, hogy aki írta, költõ.
Kosztolányi Dezsõ
0.0
