Szindbádnak, a hajósnak a halántékán már csomóba vegyült az õsz haj, amely alatt egy finom fotografáló-készülék: a legnagyobb drága emlékeket is megrögzítõ agy egy napon mély és kissé keserû ábrándozásában elõhívja a sok-sok pillanatfölvételt. Szindbád, a nyitott szemû hajós visszahajózik az ifjúság ezeregyéjszakájába, és minden virradattal máshol köt ki, mindennap más-más szálló szobájában hál meg és ébred, térdig olajban bámuló dámák közt. Megfogja, megmarkolja a múlt ködét, megrázza, és langyos nyári esõk melankóliájában hullanak elõ az események gyöngyszemei. Krúdy mágikus erõvel álmodó ember és mágikus erõvel alkotó mesélõ. (Somlyó Zoltán)
