„Szerelem és nő, de mindig az érzelmes és túl okos bölcsész szempontjából; a két háború közötti London és Párizs világa, amelybe oly gyermekes és oly örök költői mohósággal vetették bele magukat ösztöndíjas bölcsész esszéistáink; azután az irodalom és költészet fájdalmas-nevetséges szerepe a társadalomban; majd a történelem: ez a bölcsészek számára örökös elérhetetlen ellenméreg - legyen az a középkor legendateremtő hite, a reneszánsz hexameteres brigantisága...”, „...vagy akár csak a szecesszió legalább következetes végigzüllése.” Szentkuthy Miklós szavaival erről szólnak Szerb Antal novellái, melyeket ugyanaz az érzékenység, személyesség és humor hat át, mint regényeit, esszéit és irodalomtörténeteit. Művei akaratlanul is kirajzolják az író alakját, e generációk óta sokak által szeretett, esendő embert.