„– Én most nagyon racionálisan megkérdezem magát, a nagy humanista állam humanista megbízottját, hogy ha beadnám a derekamat, meddig kéne a hazámat elárulni. A halálomig? – Nem, mérnök úr, nem a haláláig szól a szerzõdése. Meghatározott ideig. Mondjuk három-négy évig. Azután mi lehetõséget adunk rá, hogy a családjával együtt az Egyesült Államokba költözzön, és ott folytathassa mérnöki munkáját. – Világos beszéd. És mi történik akkor, ha nem vállalom a feladatot? – Akkor Kisibaja professzor nem végzi el május huszonkettedikén a mûtétet. – Mondja, Weber, maga nem gondol arra, hogy feljelenthetem, például elmondom Basir Ben Hasszánnak, a kombinát elhárító fõnökének, hogy az IFPCW szumbatrai megbízottja, Mike Weber valójában a CIA ügynöke? – Kedves mérnök úr, téved, ha azt hiszi, hogy ezt a lehetõséget kihagytuk a számításból. De én úgy gondolom, Szabolcsi András mérnök szereti annyira a lányát, hogy egy ilyen információ közlésével nem akadályozza meg a mûtét elvégzését. Gondoljon a lányára! És még valamit, mérnök úr, ha nem áll be a sorba, van még egy megoldás. – Éspedig? – Fõbe lõheti magát.”