Anyjának Józseffalván kincsem vagy Zoltánka volt, apjának csak „a gyerek”. Az asszony szeretettel becézgette, és megpróbálta megvédeni a részeges, verekedős apától, ami a sok munka és az újabb kisgyerek mellett nem mindig volt eredményes. Muttinak és Fatinak pedig egyszerűen Zozó volt. Fati gyönyörű meséket mondott, tanítgatta, csodás játékokat készített neki, Mutti a kedvenc ételét főzte, és a saját maga készített csodás ruhákba öltöztette. Még szerencse, hogy Józseffalván jött a tűzvész! Bár Zozó nem tudta, hogy ez mit jelent, de hallotta, hogy emiatt nem kellett hazamennie, hosszabb ideig maradhatott keresztszüleinél. A tűzvészt szereti. Aztán jött a háború. Őt sem ismerte, de sokat hallott róla. Mindenfelé emlegették. A háború vonattal elvitte Muttit és Fatit. Hiába várta őket, nem jöttek érte. Később a háború azt mondta, hogy nekik is menni kell. Hosszú úton, sok napig utaztak. Amikor végre megérkeztek, akkor Mutti és Fati nem volt ott. A háborút nem szereti. VALAMIT KI KELL TALÁLNIA, HOGY ÚJRA ÉRTE JÖJJENEK! A regény a harmincas évek végén Bukovinában játszódik, majd azt követően a háborúnak az Ambrus család életére történő hatását mutatja be. Hogy éli meg a néhány éves gyermek, hogy az általa mindenkinél jobban szeretett székely-német keresztszüleit Sziléziába telepítik, majd fél évvel később neki szüleivel Bácskába kell költöznie.