Antológiánk lapjain korunk angolszász spekulatív irodalmának legnagyobb alakjai tisztelegnek a közelmúltban elhunyt Mester előtt történeteikkel, melyek hol felemelőek, hol borongósak, hol szentimentálisak, hol hátborzongatóak, de valamennyi új és új kaland a képzelet határtalan birodalmában.

A tizenhárom éves John Finney életveszélybe került. Valaki már két éve vadászik a Galesburgben lakó fiúkra, elrabolja őket, és soha többé nem kerülnek elő. Most pedig a jelek szerint Finney csatlakozik hozzájuk: pszichopata elrablója bezárta egy alagsorba, amelyet féltucat meggyilkolt gyerek vére szennyez be. A helyiségben rajta kívül van még egy ősrégi telefon, amely már jó ideje nincs csatlakoztatva a hálózathoz, éjszakánként mégis cseng, és a gyilkos előző áldozatai szólnak bele a kagylóba. Ők pedig mindent megtesznek azért, hogy Finney ne jusson az ő sorsukra.

A Fekete telefon című novella csak egyike annak a tizenöt történetnek, amelyekkel Joe Hill igazolta, hogy különleges tehetsége van a hátborzongató sztorik írásához. Az évek során számos művéből készült mozifilm vagy sorozat (Szarvak, NOS4A2), a Fekete telefonból Scott Derrickson (Sinister, Doctor Strange) forgatott mozifilmet Ethan Hawke főszereplésével.

Stephen King és fia, Joe Hill két közös elbeszélését olvashatjuk ebben a kis kötetben. A Teljes gázzal 2009-ben jelent meg először angolul, A magas fűben pedig 2012-ben. Előbbit Richard Matheson 1971-es novellája, a Párbaj ihlette, amely egy motorosról és az országúton őt üldöző eszelős kamionosról szól, és akkor vált legendássá, amikor a fiatal Steven Spielberg megfilmesítette. A Teljes gázzal valódi főhajtás a Párbaj írója előtt. A történet a rajtvonaltól kezdve teljes gázzal száguld. Nem így kötetünk másik írása, A magas fűben, amely körbe-körbe ődöng, révület, eltévelyedés, lázálom és ráolvasásszerű rigmusok köreit teljesíti, de ez az irányvesztettség, ha lehet, még dermesztőbb. Joe Hill és Stephen King mind ez idáig nem adott ki több közös történetet. Mit is mondhatnánk: várjuk a továbbiakat!

Gyilkos ​játékok, túlvilági gyerekek, életre-halálra szóló bújócska. Emberi szörnyeteggé vált szülő, bosszúszomjas diák, gyerekekre vadászó rémség. Csupán néhány téma Az emelet sötét novellái közül, amelyekkel a viszonylag csekély számú magyar horrorirodalmat igyekszünk most kibővíteni. Ezekben a rövid, ütős „rémpercesekben” felnőttek és gyerekek küzdenek meg hol egymással, hol legbelsőbb félelmeikkel. Rettegésük, bizonytalanságaik ismerős remegést válthatnak ki mindazok gyomrában, akik még emlékeznek rá, hogy soha nem szabad benézni az ágy alá, és a takarót elalvás előtt mindig nyakig fel kell húzni.

De leküzdhetjük-e a félelmet, a másvilág hívó szavát? Hol van a határ az élők és a holtak világa között? Vajon aki egyszer átlépett ezen a képzeletbeli vonalon, már végérvényesen elveszett?

A horror mélységei felszínre hozzák a bennünk tomboló feszültséget, hogy aztán a szórakoztatás erejével próbáljanak meg ismét lecsillapítani. A kötet novellafüzéreiben feltárulnak előttünk régi, elnyomott képzelgéseink, amelyek lelkünk sötét, pusztító, ám kétségtelenül valódi és elfojthatatlan lényét alkotják. Ideje teret engednünk a félelmeinknek.

Valami furcsa történik az Ohio állambeli, clevelandi Orsk bútoráruházban. A munkatársak reggelente megrongált Kjërring könyvespolcokra, törött Glans vizespoharakra, és szétvert Liripip gardróbokra bukkannak. A bevétel mélyponton, a biztonsági kamerák felvételein nem látni semmit, az üzletvezetőkön pedig kezd elhatalmasodni a pánik.

A ház egyszer csak ott magasodott a semmi közepén. A terepjáró nagy erővel csapódott a falának. A benne ülő kirándulók – két reykjavíki, felsőosztálybeli pár – bár szerencsésen megússzák a balesetet, egyszerre a világtól teljesen elzárva találják magukat. Pedig a ház nem lakatlan. 

H. G. Wells Dr. Moreau szigete című regénye a science-fiction és a horror egyik alapműve. A több mint 120 éve született regény a történet rejtélyei és izgalma mellett ma is megfontolandó bölcsességekre világít rá, többek között a tudós ember felelősségére és arra, hogy „a természet tanulmányozása végül ugyanolyan könyörtelenné teszi az embert, amilyen könyörtelen maga a természet.” A történetben szereplő fenevadaknál talán félelmetesebb az ember tevékenysége, s az a felismerés, hogy „az állat lehet vad és ravasz, de igazán hazudni csak az ember tud.” Az Alinea Kiadó Klasszik sorozatának tizenkilencedik kötetében újra olvasható H. G. Wells klasszikus sci-fije. A műből Zórád Ernő képregényt is rajzolt a hetvenes évek végén, a történet mai korban játszódó híres filmfeldolgozásaiban pedig Burt Lancaster és Michael York (1977), illetve Marlon Brando és Val Kilmer (1996) játszották a főszerepeket.