Történet arról, hogyan szól bele egy család budapesti és párizsi ágának életébe Molnár Ferenc klasszikus műve, a Pál utcai fiúk. A főhős, a Párizsban élő Marie egy nap a csodák szekrényén át a megelevenedő világirodalom könyvtárába lép be, ismerős alakok közé csöppenve.

Az ötéves Emmike szeretne jó kislány lenni. De nem sikerül neki. Világgá megy, barátkozik egy betörővel, szemetet önt egy dühös bácsi autójába, hazahoz az utcáról egy kutyát, aztán egy gyereket, sőt még egy unatkozó nagymamát is szerez valahonnan. Emmike apukája próbál nyugodt maradni. Ő a felnőtt, ő az okos. De úgy látszik, Emmike még nála is okosabb. Mert ez az Emmike, ez nem semmike!

A huszonnégy éves Szepes Norbert évek óta járja Európát – amióta a sorsfonalát szövő Nornák segítségével meghozta a döntést, hogy vándoréletet fog élni. Csakhogy a világjárvány a pogány csavargót is kihívás elé állítja, így Norbi kénytelen lehorgonyozni Berlinben. De nincs oka panaszra: imádja a munkáját, a csajok körében is elboldogul, a lakótársa pedig a legjobb barátja. Norbi hiába különc és tetovált, Európa bulifővárosában nála furább szerzetek is megfordulnak; mint a félig buddhista zenész, Daxten, aki mágnesként vonzza a magyar fiút.

Ám Norbi régi szerelme, Farkas Míra Berlinbe érkezik, és felforgatja a mindennapjait: a lány rátalál a fiú gyenge pontjára, aminek köze van egy norvég zenekarhoz, az arctetoválásokhoz és a lengyel erdőkhöz. És miközben a járvány az utolsókat rúgja, egy megkerülhetetlen mozgalom is felüti a fejét, amely árnyékként telepszik Norbiékra. Hiába robban be az éjszakai élet, Berlin graffitivel telepingált falain olyan sorsdöntő változások hagynak nyomot, melyekről Norbi istene, Tyr többet tud, mint bárki más.

Az erdélyi származású írónőnek ez a remeklése a csaknem másfél évszázad előtti múltat idézi vissza.
Ekkor még az Ecsedi-láp mocsárvilága biztos menedéket nyújtott a darunak – meg a szabadságharc bukása után bujdosásra kényszerülő honvédeknek és a pandúrok elől rejtőzködő betyároknak is.
A darucsapat élete a mesében összeszövődik az itt rejtőzködő emberek életével. Költői színekkel, érzelemmel teli madárregény született, melyben az érdekes történet során észrevétlenül természetrajzi ismereteket is kap az ifjú olvasó.

Jessie-vel csak a baj van, ő legalábbis így érzi a Los Angeles-i magániskolában töltött első héten. Már épp azon gondolkodik, hogy visszasomfordál Chicagóba, amikor e-mailje érkezik egy Valaki/Senki (VS) nevű sráctól, aki felajánlja, hogy segít neki eligazodni a Wood Valley Gimi dzsungelében.

Ha nem megy haza korábban aznap, ha nem kapja rajta az apját a konyhában azzal az idegen nővel, ha az anyja keményebben harcol azért, hogy egyben tartsa a családot – akkor talán nem hullik minden darabokra. Ezt gondolja magában a 15 éves Temesi Eszter. Haragszik az apjára, haragszik az anyjára, a világra, olykor még imádnivaló kishúgától is idegbajt kap. Vajon megérti, hogy ez a sok „ha” értelmetlen, és minden bonyolultabb, mint gondolta? Lehet, hogy sikerült kilépnie a burokból, amiben eddig élt? Mert ha jobban belegondol, csak így történhetett meg, hogy Barnabás egyik este lefékezett mellette a motorjával… Madarász Éva első regénye erőteljes érzékenységgel ábrázolja az élettől az első nagy pofonokat kapó, a dolgok összetettségével szembesülő, vívódó kamaszlány összekuszálódott érzelmeit szülei válása, a költözés, az elsőként közelről megtapasztalt fajgyűlölet és kirekesztés, valamint a káosz közepén beköszönő, de korántsem egyszerű szerelem özönében.

Palotai Boris népszerű regénye, a Kegyetlen ifjúság az írónő első regénye, mely 1943-ban látott először napvilágot. Hősnője a későbbi, jellegzetes Palotai Boris-hősnők prototípusa: a serdülő lélek kitörő szeretetéhségével és érzékenységével környezetét felkavaró kamasz lány, ebben a regényben a félig, majd egészen árva Kádár Zsuzsa, akit rossz sorsa a két háború közti Magyarországon vet árvaházba, aki a kínzó szeretetéhségtől űzött „feltűnési vágyában” a legnagyobbtól: a Haláltól sem riad vissza, hogy környezete figyelmét magára irányítsa.