Blanca ​Perea egyetemi tanár, negyvenes évei közepén, akit a férje néhány hónapja elhagyott szeretője kedvéért. Blanca, hogy minél messzebb kerüljön otthonról, és végiggondolhassa életét, elfogadja egy amerikai egyetem kutatói ösztöndíját és elutazik Kaliforniába. Az egyetem azzal bízza meg, hogy rendszerezze Andrés Fontana hagyatékát, aki harminc évvel ezelőtt a Modern Nyelvek Tanszék igazgatója volt.
Fontana írástudatlan bányászcsaládból származott, de a helyi úriasszony hóbortjának köszönhetően lehetősége nyílt Madridban tanulni, ahol elvégezte az egyetemet. 1935-ben egy ösztöndíjjal az Egyesült Államokba távozott, ahonnan soha nem tért haza, mert 1936-ban kitört a polgárháború. Blancát lassanként megismerkedik a tanszék oktatóival, és vezetőjével. Egyik nap vásárlás közben bemutatják a hatvan körüli Daniel Carternek, aki valamikor a tanszék tanára volt, kiemelkedő hispanista, de mára visszavonult. Daniel szülei akarata ellenére nem orvosnak tanult, hanem beiratkozott spanyol szakra, ahol megismerkedett Andrés Fontanával. Ő beszélte rá, hogy pályázza meg a Fullbright ösztöndíjat, melyet az 1950-es években hirdettek meg először Spanyolországba. Daniel az ötvenes évek elején érkezett Madridba és beutazta a félszigetet.
E három ember sorsa fonódik össze a regényben, melynek végén minden titokra fény derül. Az Elfelejtett misszió María Duenas második regénye, az első Öltések közt az idő címmel jelent meg magyarul.

A modern Seherezádé, a legnépszerűbb török írónő legújabb története – egy kisfiúról, aki tizenkét évesen elefánthajcsárnak kerül a híres és hírhedt Hürrem szultána udvarába.„ – Mondd meg nekem, mi lenne a megfelelő ajándék egy olyan embernek, akinek mindene megvan? – Egy elefánt, nagyságos uram. A Föld legnagyobb állata."A helyszín Isztambul, az időpont a tizenhatodik század. Tizenéves potyautas érkezik hajón a városba, különleges ajándékot hoz Szulejmán szultánnak. A kisfiúnak nincs senkije és semmije, csak Csota, a ritka és értékes fehér elefánt, amelyet a szeráj, vagyis a palota állatkertjébe szántak. Így kezdődik a kis Dzsihán eposzi léptékű története, amelynek során egyszerű szolgából a szultáni udvar előkelőségei közé emelkedik. Megismerkedik ármánykodó udvaroncokkal és hamis barátokkal, vándorcigányokkal, állatszelídítőkkel és a gyönyörű, pajkos Mihrimah hercegnővel. Csota hátán eljut az Oszmán Birodalom legtávolabbi sarkaiba, és ott lesz Szigetvár ostrománál. Egy napon felfigyel rá a szultán főépítésze, Szinán mester, és ez a véletlen találkozás nagyot fordít Dzsihán sorsán. Az építészinas színpompás kaleidoszkóp, benne vannak az Oszmán Birodalom illatai, hangjai, csodái és mindenféle lakói abból az időből, amikor a nyüzsgő Isztambul volt a világ közepe. Elif Shafak lebilincselő, egzotikus meséje rabul ejti az Olvasót, és nem ereszti el a legutolsó oldalig.

Az írónő legnépszerűbb regénye, amely már korában számos kiadást ért meg. A mohácsi vészt megelőző és követő évtizedeket eleveníti fel, azt a korszakot, amely inkább áldozatokban, mint hősökben bővelkedett. A regény főhőse, Czibak Imre nem született hősnek, a történelmi körülmények edzették mintegy akaratán kívül a nemzet kardjává. Szemtanúja és részese olyan meghatározó eseményeknek, mint a Dózsa György vezette parasztfelkelés, II. Lajos megkoronázása. Czibak túlélője a mohácsi vésznek, abban bízik, hogy a tragédia okozta gyásznak megtisztító hatása lesz a nemzetre, és végre elkezdődhet az országépítés. De kiderül, hogy ehhez még az ő vértanúságára is szükség van.

„E jelben győzni fogsz” – hirdette a legenda századokon át, hogy egy állítólagos égi fénykereszt-látomással hitelesítse Constantinus császár (306-337) győzelmét, amely évszázadokra eldöntötte a római birodalom és ezzel a világ sorsát. Bár Constantinus nem volt keresztény, még kevésbé szent életű, hanem élete végéig az államvallás pontifex maximusa és a Héliosz-kultusz híve, az Euszébiosz költötte legendaszövevényt kora és az utókor kritika nélkül elfogadta: Constantinust látomásos, csodatévő embernek, az istenség küldöttjének tartotta, sőt már a középkor elején szentként tisztelte.
Révay József regénye az Égi jel Constantinus korát és társadalmát hitelesen, reálisan ábrázolja, részben költött, színes, gyakran véres, nemegyszer kalandos, s mindig izgalmas események és epizódok sorozatában, úgy azonban, hogy a regény vasváza maga a történelmi valóság, költött eseményei pedig kiteljesítik a rideg és legtöbbször félelmetesen tragikus adatokat és tényeket.

1939, a náci Németország… A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi. Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek. Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki… És egyszer csak hullani kezdenek a bombák…   2005-ben jelent meg az ausztrál író regénye, amely az egész világon bestseller lett, és számos díjat nyert el. 2013-ban mutatták be a belőle készült filmet Brian Percival rendezésében. Zusak könyve már most klasszikus: megható, elgondolkodtató, felejthetetlen…

A Csiglemezőből és a Hosszúhídból megismert északi származású, de a székelyek között, Székelyországban felnövő Keménd Branya vezér várának elfoglalása után visszatér Vas-hegy (ma Zengő) közeli falujába. Az Árpád vezértől kapott sókereskedelmi jognak köszönhetően, ha nem is veszélyektől mentesen, de éveken át biztos jövedelmet szereznek, emberben, jószágban gyarapodnak.

A béke azonban nem tart sokáig. Árpád nagyfejedelmet megmérgezik és Gyermek Lajos keleti frank király hatalmas sereggel tör az országra. Minden fegyverforgató férfinak hadba kell vonulnia a nyugati gyepű megvédésére az új nagyfejedelem, Tarhos seregében.

Keménd százada ismét a kabar Aba vezér parancsnoksága alá kerül, és azt a feladatot kapják, hogy éjjel-nappal zaklassák a Duna mentén felvonuló német seregeket, hogy azok megfogyatkozva és elcsigázottan vehessék fel aztán a harcot Tarhos főseregével.

A székelyek kitesznek magukért, sikerrel alkalmazzák évszázados, hagyományos könnyűlovas harcmodorukat az ellenség lovassága és gyalogsága ellen, ám a győzelmeiknek mindig ára van: a század egyre fogy, a harcosok egyre fáradtabbak, egyre inkább belefásulnak a harcba. A mai Pozsony előterében sorra kerülő végső nagy ütközetben pedig olyan áldozatot kell hozniuk a győzelemért, amilyet talán még soha…