Berkesi András tudatosan vállalja, hogy társadalmi regényei mellett idõnként ennek a „láthatatlan világnak” a harcát, összefüggéseit is ábrázolja, és megismertesse az olvasókkal. Ebben a regényében is arra hívja fel a figyelmet, hogy a múlt mennyire szervesen összefügg a jelennel, s hogy a múltban elkövetett gyengeségeinket és hibáinkat – ha nem számoljuk fel – az ellenség szándékainak és céljainak megfelelõen felhasználhatja, s ebbõl emberi tragédiák születhetnek. A Sellõ a pecsétgyûrûn kalandregény, de Berkesi sajátos, szenvedélyesen moralizáló írói alkata ebben a mûfajban is megtalálja az új kifejezési formát. A sodró áradatú események, kalandok közben alakjait igyekszik minél árnyaltabban ábrázolni, cselekedeteik érzelmi és lélektani rugóit csakúgy, mint a társadalmi-politikai összefüggéseket minél világosabban feltárni. Ezzel a módszerrel nemcsak lebilincselõen izgalmas, érdekfeszítõ olvasmányt nyújt regényével, hanem tisztán és világosan hangsúlyozza legfõbb mondanivalóját, nevezetesen azt, hogy hite szerint a legnagyobb bûn a nép, a társadalom ellen elkövetett bûncselekmény, a szocialista haza elárulása.