Csodálatos, hogy Keller, akit életírói rideg, magányos, tüskés embernek festenek, egy mogorva hivatalnok típusának, az igaz emberi emóció milyen kincses tartalékát oldotta föl ezekben a novellákban. A tragikus életérzés azonban átsötétlik az elragadó kedély és kacagtató komikum legfényesebb színjátékain is. [...] A nevetés és sírás könnyei itt is egymásba folynak, mint Dickensnél - írja Keller művéről Babits Mihály. A kötet kiemelkedő jelentőségű a XIX. századi német elbeszélések között; egyes darabjai a német nyelvű irodalom legolvasottabb művei közé tartoznak. A Die Zeit hatvanadik alkalommal kiadott éves irodalmi mellékletében az ötven legjellemzőbb német mű között szerepel. A kötetet Schöpflin Aladár fordította.
Ezekkel együtt is megveheted
+
+
110 pont
