A rozsdatemetõ kõfallal zárt udvar a raktárépület mögött.Iparvágány felezi, két oldalán rendetlen összevisszaságban, egymás hegyén-hátán kiselejtezett gépek, behemót kazánok, felismerhetetlen szörnyszülöttek nyomódnak mélyen a fekete salakba, mázsás, penészgombás karokkal mutatnak az égre, várják a tûzhalált. Az udvar végén rácsos, magasra épített vaskapu engedi a sínpárt a macskaköves utcára. 1962 tavaszán ifjabb Hábetler János megölt egy segédmunkást a rozsdatemetõben. A rendõrségi emberek lefényképezték az áldozatot, jegyzõkönyvet írtak, kihallgattak több munkást, Klein Bélát, a raktár vezetõjét, de szemtanút nem találtak. Láttam, amikor a megbilincselt kezû esztergályost elvezették, az autóba tuszkolták. Lábát megfeszítve,, felsõtestével viaskodott, sárgás szeme ide-oda ugrált, fogát csikorgatta. Majd elvitték az áldozatot. Míg a szürke gépkocsi végighaladt az udvaron, elcsöndesült a zsivaj. Akkor a tisztviselõk eltûntek az emeleti ablakokból, a munkások behúzódtak a mûhelyekbe, fecsegtek, vitatták a szenzációt, de senki nem tudta a tragikus esemény okát...
