Rötúr

Megreggeliztek, narancslekváros kenyeret, sajtot, kávét, közben váltottak pár szót, révedeztek, számolgatták az idõt.– Látod, apukám, már harminckét éve van annak, hogy elõször megérkeztünk Algériába.– Bizony, fiam. És már nyolc éve, hogy másodszor is itt vagyunk.– Én harmadszor.– Igen.– És most, apukám, úgy tûnik, el kell innen mennünk végleg.– Hát igen, fiam – sóhajtott Sprentzl Gyula, és mivel a reggelit már befejezte, rágyújtott egy cigarettára.