Thury Zsuzsa új elbeszéléskötete teljes életmûvébõl ad kisprózai válogatást, a harmincas évek elejétõl egészen a nyolcvanas évek közepéig. A népszerû írónõ kötetben még nem közölt novelláinak alaphangja az emlékezés, számos önéletrajzi jellegû vagy éppen naplószerû írás teszi a válogatást személyessé. Thury Zsuzsa elbeszéléseire általában jellemzõ az érzékenység, az igazságérzet és az emberszeretõ humor és szelíd önirónia, korai novellái realista ihletésûek, állandó nyitottságról és társadalmi érzékenységrõl tanúskodnak. Több helyen is megemlékezik édesapjáról, a korán elhunyt Thury Zoltánról, a „magyar Csehovról”, bölcs iróniával villantja fel a második világháború éveinek rossz és jó embereit, és megható életszeretettel, derûvel szól az öregkor kisebb-nagyobb megpróbáltatásairól, életforma-váltásáról, kalandjairól. Egy sokat tapasztalt, örökifjú író summázza itt történeteiben világ- és emberképét, olyan szórakoztató és önfeledt módon, hogy bizonyára tovább gyarapítja népes olvasótáborát új könyvével is.