Ignácz Rózsa (1909–1979) „erdélyi trilógiájának” (Anyanyelve magyar, Született Moldvában) harmadik kötete a Rézpénz, amelynek témája vélhetõen önéletrajzi elemekbõl is vétetett. A történet egy tehetséges fiatal magyar színésznõ, Türje-Szász Klári és egy nõs ember, Deák Ádám feltaláló ezermester szerelme köré szövõdik. Deákot rábeszélik, hogy hamisítson román pénzt, réz húszlejeseket. A cél Erdély függetlenítése lenne mind Magyarországtól, mind pedig Romániától. Deáknak el kell buknia, éspedig a legváratlanabb módon: a román nyelvû tárgyalás során felmentik a vád alól, azzal a magyarázattal, hogy a székely ember tehetségtelen, eredeti gondolatai nincsenek, és így csakis a zseniális felbujtót, a román Moganut érheti jogos büntetés. Ez a „felmentõ beszéd” az uralkodó román nemzetiség leglesújtóbb véleménye a magyarságról. A míves stílusban megírt, fordulatos cselekményû regény annak a nemzedéknek az életérzését eleveníti föl, amelynek hétköznapjait végzetesen szétzilálta az elsõ világháborút követõ világpolitika, s amely ma is a túlélés ezernyi leleményével keresi a megmaradás, az önmagára találás rejtett ösvényeit.