Te is úgy tudtad, hogy a vámpírrá váláshoz az kell, hogy egy vérszívó megharapjon, megitasson a vérével, és meghalj? Én is így hittem. Mondjuk, sok infóm eleve nem volt ezekről, lévén, hogy sose érdekeltek a természetfeletti dolgok. Aztán egyik este lekéstem a hazafelé tartó metrót, és most már tudom, a valóság a meséktől sokkal nagyobb szívás…  Pedig annyira szép, átlagos életem volt! Aztán egy egyéjszakás kaland másnapján harapásnyommal a nyakamon ébredtem. Először, nyilván, kiakadtam, de kiderült, hogy ez nem a világ végét jelenti, nem lettem egyből vámpír, a folklór csak folklór, és egy pici harapás még senkit sem változtat át vérszívóvá. A rossz hír viszont, hogy ez az első lépés ahhoz, hogy azzá váljak. És ugyan ki akarna vérszopó lenni? Én biztosan nem! Így amikor William, a férfi, akibe belezúgtam, közölte, hogy át akar változtatni, elküldtem a francba, és úgy döntöttem, csatlakozok a helyi éjvadászokhoz, hogy segítsenek vele végezni. De legalábbis próbáljuk meg. Már csak elég erősnek kell lennem, hogy ellenálljak Willnek, és elkerüljem a többi harapást… Egy dolog viszont nem hagy nyugodni: miért engem választott?