A tizenkilenc éves Zoé nyári munkát vállal egy állatparkban, ahol a flamingókerttel szemközti pultnál árusít pereceket a látogatóknak. A monoton napok fénypontját eleinte csak a reggeli HÉV-ezés jelenti számára, ahol megtetszenek egymásnak egy vele egy időben utazó, de eltérő megállónál leszálló sráccal. Az idő előrehaladtával azonban Zoé a reggeli utazáson túl egyre több örömét leli az állatparki munkájában is. Zárkózottsága ellenére szép lassan összebarátkozik az állatparki dolgozókkal, különösen Szakóval, aki egyediségével és különleges gondolkodásmódjával tökéletesen kiegészíti az érettségi után megrekedt lányt, és segít tisztán látni önmagát.
A felnőtté válás előtt álló két fiatal útjainak kereszteződéséből egy nem mindennapi kapcsolat alakul ki, ami nem csupán végigkíséri, de nagyban meg is határozza Zoé állatparkban töltött negyven nyári napját.

A huszonhat éves Shannen három éve dolgozik egy női magazinnál. Látszólag teljes az élete,mindene megvan, de ki nem állhatja a munkáját, a munkatársait meg pláne. Kétségbeesettenkeresi a „csomagot”, rajta az Életed értelme címkével. Régóta próbál bekerülni egy másikújsághoz, de mindenhol visszautasítják. Azonban egy szokványosan unalmas napon behívjákegy állásinterjúra. Az élete teljesen felfordul, és már semmiben sem biztos, amiben addigszilárdan hitt. A Közhelyek elgondolkodtató történet jelentéktelen, mégis fontos pillanatokról, a hibáinkról,valós és képzelt fájdalmainkról, szeretetről és tragédiáról.

„A ragyogó napsütésbe kilépve ösztönösen hunyorogtam, majd megtorpantam. Ültek a padomon. Kissé megremegett a térdem, de azért erőt vettem magamon, és továbbmentem. – Te mit csinálsz itt? – kérdeztem Cortezt, aki a pad támláján ült, és ölébe ejtett kezében tartotta a zenelejátszóját. – Ülök – felelte olyan stílusban, mintha ez azért elég egyértelmű lenne. Jó, tényleg az volt, a vak is láthatta, csak éppen… – Miért itt? – kérdeztem cseppet sem kedvesen. – Tudtommal már nem foglalt ez a hely – nézett mélyen a szemembe, nekem pedig felkeltek a pillangók a gyomromban, és úgy döntöttek, hogy egységes erővel próbálnak kiszabadulni. Kérdőn körbenéztem, remélve, hogy valaki segít, de azonkívül, hogy az udvaron állók kétkedő és sanda pillantásokat vetettek felém, senkire nem számíthattam. Márpedig én le fogok ülni! Ez az én helyem! Pár „egyik lábamról a másikra állok” mozdulat után fogtam magam, és felültem Cortez mellé. Ennél furcsább még soha, semmi nem volt. – Akkor én olvasok - közöltem, de ahogy kimondtam, már meg is bántam. Miért jelentettem be? Mi ütött belém? – Jó - mondta elég furán. És ezen nem csodálkozom .”

„Cortez kikerült minket, lesétált a lépcsőn, miközben a lány már megindult felé. Tudtam, hogy rá vár, tudtam, hogy ő csak Viki lehet, de a következő jelenetet még én sem tudtam előre. A lány vigyorogva átölelte Cortezt, majd hosszú csókkal köszöntötte. Nem, ez nem olyan volt, mint kilencedikben, a díjugrató napján. Most jól láttam. Mindannyian jól láttuk. Lemerevedtem, nem akartam odanézni, de nem tudtam levenni a szemem róluk. A látvány sokkolt, minden energiámmal azon voltam, hogy akkor fulladjak meg, miután elmentek. - Sziasztok - köszönt hátra Cortez nekünk, aztán megfogta Viki kezét (összekulcsolt ujjakkal), és elindultak.” (részlet a könyvből)

Már bő egy év eltelt azóta, hogy Budai Rebeka posztolta barátjának a Késtélt, és ezzel immár Bexiként berobbant a köztudatba.Azóta megjelent második lemeze, az Offline, melynek sikere végleg kiírta Bexit az egyslágeres előadók sorából.Úgy tűnik, Gerivel is rendeződhetnek a dolgaik, bár ezt Körte, Lili, Anti és a Fogd be Aszád eszement (nevű) tagjai egy emberként elítélik.És persze ott van még Ő is. Nagy Márk, akinek a Pop/Rock sztár leszek! döntője után nagyobb szüksége van a barátaira, mint valaha.

Bexi kezd besokallni a popszakmától. A lehetőség, hogy folytathatja  tanulmányait, ráadásul olyasmivel foglalkozhat, amit igazán szeret, miközben megmaradnak neki a barátai, Aszádék, Antiék, Körte és persze a legfontosabb, Nagy Márk... túl szép, hogy igaz legyen. Az után az őrült hét után a balatoni nyaralóban minden megváltozott, Bexi és Nagy Márk kézen fogva léptek be, hogy együtt nézzenek szembe a kiadó tulajdonosával, de nem biztos, hogy a kapcsolatuk kibírja mindazt, ami rájuk vár.

Sziasztok! Roxi vagyok. Állítólag nekem most itt dicsérni kellene magam, hogy megvegyétek a könyvet. De sajnos, nem tehetem. Egyrészt, mert az öndicséret az büdi. Másrészt, ha nagyon elszállok magamtól, a gazdi úgy valagon billent, hogy az aranyerem felcsúszik fogkoronának. Kell ez nekem? Dehogy kell! Ezért úgy döntöttem, hogy én bizony nem dicsérem magamat, dicsérjenek inkább az olvasók! 
"Na jó! Hát így nem lehet irodában dolgozni, hogy közben nem látok ki a fejemből, mert próbálom visszafojtani a röhögést! Így meg a szívbajt hozom a kollégákra, hogy itt fulladozom és folyik a könnyem. Szerintem már a 11 -nél tartottak a 112-es segélyhívóból, amikor magamhoz tértem és lefújtam a mentőakciót. Egy biztos: ablakon kidobott pénz volt a ma reggel felkent szemfesték. "
"Egyszerűen bearanyozza a napomat! Imádom ezt az utánozhatatlan írói stílust és a frappáns hasonlatokat."
"Minden alkalommal, amikor új történet jelenik meg, elolvasom. Bátran állíthatom, hogy ez a nap fénypontja! Imádom az írásokat. Köszönöm!"
"Üzenem: tessenek a nevető izmokat edzésbe tartani, mert olyan mennyiségben kapják a jobbnál jobb történéseket, hogy dőlni fognak a röhögéstől, jobbra meg balra. Na és nem elfeledkezni a zsebkendőről sem, mert szem sem marad szárazon"
"Ez a napló nem csak a kutyák viselkedési formáit mutatja meg, vidám és mulattattató formában, hanem azt a tájat és annak környékét, ahol ők laknak! Hazánk egyik gyöngyszeme, a Bükk hegység, ami megérdemli a dicséretet: sokszínűségével, szépségével, hidegvízű, frissítő forrásaival, kis patakjaival, komoran álló mészkő oromzataival, erdeiben élő vadjaival, tarka mezőivel, kis vasútjával, Felsőtárkányi mini rezervátumával!
Ezt mi nap mint nap olvashatjuk és képzeletben ott lehetünk ebben a csodában."
"Ez kész! Én is perellek, mert hülyének néznek, amiért fél órája egyfolytában röhögők!"
"Már nem is tudom mikor csatlakoztam falkához, de életem legjobb döntései közé tartozik. A történetek még a legrosszabb napokat is sírva-röhögéssé teszik. Szegényebb lenne az életem nélkületek."
"Mi nagyon szeretjük, alig várjuk a kislányommal, hogy írjon Roxi a kalandos mindennapjaikról mindig érdekesen és humorosan.""
"Halihó! megmondom őszintén, ma ismét könnyesre röhögtem magam. (bocsánat)"
"Hát, mindent köszönök!! Az utóbbi években nem nevettem ennyit, mint ezen a történeten!! A stílusa fenomenális!! Nem indult ma sem túl jól a napom, de folytak a könnyeim a nevetéstől!! Köszönet!! Már nagyon rám fért!"
"Tudom, hogy illetlen dolog mások kárán vihogni, de vizuális alkat vagyok. Már azon gondolkozom néha, hogy mielőtt olvasnálak benneteket, ki kellene vonuljak a mellékesbe. A pelenka azért még ciki lenne."
"Ez aztán a kutya-csapat! Titeket kellene receptre felírni a depressziósok számára!
Akár közgyógyra is!"

104 kilométernyi út a Jón-tenger és az Aspromonte-hegység közötti szűk parti sávon, Reggio Calabria és Siderno között, mindössze másfél óra, de ha a leágazásokat is végigjárjuk, öt kontinensre juthatunk el, és negyvenévnyi bűnözés történetét ismerhetjük meg.

A 106-os utat bejárva a világméretű  ’ndrangheta-jelenség forrásához jutunk, és olyan bűnszervezetet ismerhetünk meg, amely egyszerre képes ősi rítusokkal ünnepelni egy Szűzanya-szobor előtt, és több millió euró értékben veszélyes nemzetközi pénzügyi műveleteket bonyolítani, vagy embereket kivégezni.

A könyv legalább annyira történelmi, mint lélektani utazás, amelynek célja a bűnözők elméjének mélyebb megismerése. Antonio Talia regényírói szenvedéllyel ír szeretett szülőföldjéről, de közben soha nem hagyja el az oknyomozó újságíró csalhatatlan ösztöne. Ennek köszönhető ez a világos és dühös riportkönyv, amely a gonoszság világába vezet, és az igazság keserű íze érződik rajta.

Antonio Talia 1977-ben született Reggio Calabriában. Helyszíni tudósítóként dolgozott Pekingben, ahol olasz és kínai feketepénzek útját követte; Svédországban, ahol utcai galeriket kutatott fel; Indonéziában, ahol a dzsihádizmus mindennapjait vizsgálta; Hongkongban, ahonnan törvénytelen pénzügyi műveletekről számolt be. Több külpolitikai rádióműsornak volt szerkesztője, főként a Radio24 adón.

A könyvben Maszat, a kiskutya személyesen meséli el igaz történetét, hogyan került születése helyéről egy kedves családhoz, és milyen érdekes eseményeken ment keresztül napjainkig. Megtörtént eseményeken keresztül mutatja be a kutyák valódi életét: a felnőtt kutyává válást, az orvosi eseményeket, kirándulásokat és utazásokat, bevezetve a gyermek és felnőtt olvasót a felelős állattartás és szeretetteljes kutya-ember kapcsolatok meghitt világába.