Péter és János

Ezt a kisregényét lélektani tanulmánynak nevezi az író - a vallomásnak és poétikai tanulmánynak egyaránt beillő, fontos előszavában, melyet máig sokat idéznek a regény műfaji teoretikusai. Itt már mintha a realizmuson is túltekintene Maupassant: épp azt mutatja meg, hogy a valóságnak látott nyugalmas hétköznapok mögött milyen szakadékos emberi drámák rejlenek. Péter megtudja, hogy János neki csak féltestvére, hogy anyja nem volt feddhetetlen asszony. Péter gyűlölettel, János elmélyülő szeretettel reagál a botrányos felfedezésre. Végül is közös erővel igyekszenek mindent elfelejteni. (Legeza Ilona)