Orosz István (sz. 1951) nemzetközi hírű, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikusművész és - egyelőre, e könyv megjelenéséig - kevésbé ismert író. Képzőművészeti, filmes és irodalmi műveinek, megnyilatkozásainak egy részét álnéven, leggyakrabban mint Utisz jegyzi. Lehetnek, akik egy rendszerváltó plakátjára is emlékeznek, ami ebben az új könyvben is kap némi szerepet. Villanásnyi szerepet egy nagyregényben, amelyhez hasonlót még senki sem írt. Egy festőművész és egy újságírónő szerelméről szól
Orosz István könyve, és arról, hogyan írnak és élnek együtt egy könyvet az ötvenes évekről. Egy merényletről, melyet - talán - el akartak követni Rákosi ellen. Meg általában Rákosiról - aki nem is volt mindig Rákosi, bár most már lehetetlen kideríteni, mikor helyettesítette a hasonmása. Sok minden másról is szól a könyv: a rendszerváltás éveiről is, Kádárról is - főleg a nagy bűnéről és még annál is inkább a kínlódásáról miatta -, a kommunizmus illúzióiról és gaztetteiről... Képzőművész nagyregénye - ilyet nem gyakran olvasunk -, és ettől valami lenyűgöző gesamtkunstos grandiózusság árad belőle. De legfőképpen őrületesen abszurd történetek vannak benne a történelmünkről - az ember csak les, hüledezik, és nem érti: hogyhogy eddig nem ismertük ezeket?
