Jellegzetes arcú, kissé dadogó beszédû konferanszié a függöny elõtt – így él emlékezetünkben, a kezdetleges filmkockák jóvoltából Nagy Endre, a magyar – pontosabban: a pesti – kabaré atyja. Pedig õ nem csupán a színpadon, élõ szóval alkotott jelentõset. Író, újságíró, színpadi szerzõ, a Nyugatnak kezdettõl, 1908-tól munkatársa, Adynak, Biró Lajosnak Nagyvárad óta jó barátja. Elsõ kabaréját, a Modern Színpadot is épp ebben az évben indítja útjára, és elképesztõ sikereket ér el úttörõ mûfajával, ahol a szellemes, ironikus bevezetõt neves írók tréfás jelenetei, versei, kupléi követik. Cseppet sem emlékeztet Bécs, Berlin, sõt Párizs lokáljainak repertoárjára. Errõl is meggyõzõdik az író, mikor 35 évesen, már sikeres, családos emberként nekivág párizsi kalandjának. Majd egy évet tölt a francia fõvárosban, lakást bérel, feleségét, gyermekeit maga után utaztatja, csaknem kastélyt vásárol Malmaisonban – miközben a felszínen csillogó estélyek, szalonok, opera világán túl minden erejével igyekszik beilleszkedni a város valóságos mindennapjaiba. Végül be kell lássa, hogy az ott élõk készséges udvariassága, könnyed modora másokkal szemben csak egy bizonyos határig tart. Ott egyszer csak fal emelkedik az „idegen” elé, amin õ, a kívülálló képtelen áthatolni. Az izgalmas útirajz Párizs 1913 címmel, az élmények leülepedtével, 1935-ben az Újság hasábjain, folytatásokban lát nyomdafestéket.