„– Hallgasd meg, miért nem akar az én agg és tiszteletreméltó atyám az Ozdorokkal háborúságba keveredni, dacára annak, hogy családjaink között engesztelhetetlen harag és gyûlölet áll fenn már évtizedek óta – kezdte Ákos halkított hangon. , Egészen a régmúlt idõkbe kell visszamennem, midõn atyám és Ozdor Telegd atyja a királyi udvarnál apródok és jó barátok voltak. Nagyatyám családja akkoriban szintén az õsvallás titkos híve volt, de nem olyan fanatikusan ragaszkodó, mint az Ozdorok. Midõn legénnyé serdültek, mind a kettõt a száz székely testõr kapitányává nevezte ki a király. Ekkor került az udvarhoz a királyasszony palotahölgyei közé a mûvelt és szépséges Leowenherz Sarolta türingiai grófkisasszony, ki iránt mind a ketten heves szerelemre gyulladtak, de természetesen a szelíd és ájtatos lelkû Sarolta grófné jobban vonzódott az én nemes lelkû nagyatyámhoz, mint a szilaj és erõszakos természetû Ozdor Eörshöz.”