Idõnk jelentõs részét az ételek készítésével és fogyasztásával töltjük. Kimeríthetetlen beszédtémának bizonyul, ki mit fõz, hogyan készíti el az adott ételt. Egy-egy recept baráti, munkatársi közvetítéssel bejárja szinte az egész országot. A televízió vendéglátással, fõzéssel, terítéssel foglalkozó mûsorai is népszerûsítik ezt a témát. Divat szakácskönyvet írni, olvasni, kiadni. Szép kivitelû, színes kiadványok jelennek meg, igaz, borsos áron. Felvetõdik a kérdés, miért kell a sok megjelenõ szakácskönyv mellett újabbat írni? A válasz egyszerû. Ez a szakácskönyv más, mint az eddig megjelenõk. Egy olyan összeállítás, ami a mi családunk ételeit mutatja be, a saját gyakorlatunkat tükrözi. Egy család étrendjének kialakulását sok próbálkozás, válogatás elõzi meg. A mi konyhánk ételeiben is megjelennek elõdeink szülõhelyének ételei, a mohácsi, munkácsi, debreceni, orosi, törökszentmiklósi, mezõtúri ételek, a pécsi barátok receptjei, bár, némi változtatással, saját tapasztalattal kiegészítve. A megismert ízekbõl csak a nekünk tetszõket tartottuk meg, az ételek, sütemények sóját, édességét, zsírosságát, szûkebb családunk igényeit figyelembe véve átalakítottuk. Az alapot azok az ételek jelentették, amit gyerekként megszoktunk, de annyi más tapasztalat, élmény, tanulás módosította, hogy lassan a felismerhetetlenségig megváltozott ez az alap. Egy-egy étel azért változatlanul megmaradt, és a szülõk, nagyszülõk emlékét teszi élõvé, amikor ezek kerülnek az asztalra. Ezek az ételek kellemes emlékeket és történeteket idéznek, jó beszélgetésekre adnak alkalmat, és segítenek abban, hogy akik fizikailag már nem lehetnek közöttünk, gondolatainkban mégis ott legyenek. Mi is a dédi szavaival hárítunk el egy-egy nemszeretem fogást: „szeretem, csak most nem kívánom”, a rosszul sikerült ételek történetét derûs meseként mondjuk el gyerekeinknek, hiszen ki ne hallott volna kétszer megsózott, vagy túlzottan borsozott, paprikázott ételrõl, vagy elrontott süteményrõl. Miért fordítunk különös gondot a fõzésre-sütésre, miért gondoljuk, hogy a közös családi, baráti étkezések nagyon fontosak? Meggyõzõdésünk, hogy egy közösen elfogyasztott finom ebéd vagy vacsora nemcsak testi szükséglet, a lelkünket is karban tarja. Az ízletes, jó ételek fogyasztása közben a kellemes beszélgetés oldja a bennünk lévõ feszültséget, és utólag már nem is tudjuk, mitõl alakult ki a jó érzésünk, miért volt kellemes az együtt töltött idõ. Az étel tette, vagy a beszélgetés? Ezt a szakácskönyvet utódainknak ajánlom. Az ételek leírása mellett tapasztalataim alapján tanácsokat is megfogalmazok, hogy amennyire lehet, elkerüljék az ételkészítés buktatóit. Szeretném, ha gondosan, igényesen fõznének, s bízom benne, hogy ehhez segítséget ad ez az összeállítás. Kívánom, hogy az étkezések ne csak mechanikus szükségletet, hanem beszélgetési alkalmakat is jelentsen számukra. Érezzék jól magukat családjukkal, barátaikkal a hétköznapi és az ünnepi asztalnál. Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, boldog emberek legyenek.