Az Othello a megcsalt bizalom, a tõrbe ejtett nemes gyanútlanság halhatatlan tragédiája. A gonosz Jago ármánykodása azért tudja végzetes féltékenységbe sodorni a színes bõrû hadvezért, mert Othello Desdemona szerelmében a világba s az emberi tisztaságba vetett bizalmának zálogát látta. Hûsége azért volt fontosabb számára mindennél.Desdemona ezen az estén szomorúan és balsejtelmekkel tele készül lepihenni. Féltékeny férjének durva viselkedése elszomorította, de iránta való feltétlen odaadását nem csökkentette. Elszenderül már, amikor a mór gyilkos szándékkal hálótermébe ér. És Othello nem hisz a rémülten védekezõ, ártatlanságát bizonygató Desdemónának: könyörtelenül megfojtja imádott, gyönyörû hitvesét.Emília fedezi fel úrnõje halálát, és fellármázza az egész erõdöt, vádolva a mórt, bár Desdemona utolsó szavával is szeretett urát védte: tagadta, hogy õ a gyilkos. Emilia most már látja, milyen jóvátehetetlen vétket követett el, amikor férjének átadta asszonya kendõjét. Leleplezi Jago ármányait# az vak dühében leszúrja.Othello ráébredt tragikus tévedésére: emberfeletti fájdalmában megtisztulva visszanyeri az õrjöngõ féltékenységtõl mostanáig eltorzított eredeti emberi nagyságát. Örömkönnyeket sír, hogy Desdemonát ismét ártatlannak tudja, nem várja meg Velence ítéletét, hanem összefoglalva tragédiáját: nem okosan de nagyon szeretett - egy tõrszúrással bevégzi életét. A gonosz Jago kínpadon bûnhõdik iszonyú vétkeiért.