Érzéki Derûs bölcsesség, ólom-álom illat… A liliom káprás köde nyomasztó. Hozzám hempelyeg s míg hason s szíven hat – már kirepült a képzeleti lasszó. Liliom kelyhén szétolvadt havas tó, közepén forrás, mint nõi Hat, éget felhányt párákkal… Irigylem a méhet, mely közepébe vágott a magasból. – Ebben kezdõdni s ebben lelni véget: ledér sziromhús-párnán hemperegve – reám is átcsap égi méhe kedve. Majd önfeledten alunni rá szépet – egy pillanatra mindent elfeledve, álmomban is tovább szeretve, élet… Jankovich Ferenc