Palotai Boris született novellaíró. Amihez nyúl, mintha önként öltene novellaformát, a történet mindig zökkenõmentesen, természetesen folyik, mindig arányos és kerek, s rendesen jól elõkészített, mégis váratlan csattanóba torkollik, a figurák, helyzetek elevenek és hitelesek, és hiánytalanul kitöltik dicséretes ökonómiával kiszabott keretüket. Sehol egy felesleges szó, gesztus, az elbeszélés sietség, megállás és kitérõ nélkül fut célba, s az olvasó alig is veszi észre, míg kellemesen sodortatja magát a mese árjával, elszórakozik helyzeteken, dialóguson, szellemes fordulatokon, az írónõ fel-felszikrázó, fanyar humorán, hogy a kecsesen könnyed forma hányszor rejt súlyos tartalmat, fejt meg bonyolult igazságokat. Mert Palotai Boris, sok más erénye mellett, igazmondó és nyílt szemû mûvész. Minden érdekli, ami él, mozog, van vagy éppen lenni készül, ezért olyan tág e kötet szemhatára, változóak és változatosak témái, színei és hõsei.