Óh, ti gyerekek! Húsz, harminc, negyvenesztendõs gyerekek! Ti nem is tudhatjátok, hogy mi a szerelem! Az ifjú szerelme tigris, de az öreg ember szerelme boa constrictor! Láttatok már boa constrictorokat a mézesheteikben? Én láttam elégszer Kelet-Indiában. Az a szerelem!
Akárhány esetet tudok, mikor a gyerek tüzesen udvarol a bûbájos hölgynek, s mikor aztán a szívhölgy azt mondja neki: »Jól van: hát legyek a tied!« akkor a gyerek megijed, sarka közé kapja a földet, s úgy elszalad, hogy sohasem látják többet. De mikor az öreg emberhez így szól a bálványnõ: »Itt a kezem!«, az nem fut el, hanem azt mondja:
»Tartom az egészet!«
S ez az igazi!
A szerelem mámorának meg kell elõzni a hideg szertartásokat.
Valami istenítõ érzés van abban, hogy szeret a nõ, nem azért, hogy »férj« leszek, hanem azért, hogy »férfi« vagyok.
Akkor ittasít a csók, amikor még nincs szentesítve. Húsz évi aszkéta élet után az elsõ csók!
Hogy fut annak a tüze át egyszerre minden idegen! Az új életre támadt szív kergeti a vért az erekben!
Ne trombitáljon az ítélet napján az arkangyal, hanem csókokat csattogtasson. Arra a hangra következik a feltámadás!
Minõ királyi érzés az, hogy a világ legszebb asszonya az enyim! Enyim testestül, lelkestül, mielõtt pap, táltos, anyakönyvvezetõ hozzákötözött volna.