Orbán lelke

A kallódó tanárok és más árnyékszerű félértelmiségiek jellemzője a tehetetlen sodródás. A főhős, Orbán Gergely neve akár jelképesnek is tekinthető. Őrzi egyrészt a hajdani nagytudományú pápa emlékezetét, a néphiedelem Szent Gergely doktoráét, másrészt utal az Orbán lelke szólásra, amelyet a helyét nem találó, örökké nyugtalanul bolyongó lélekre mond a népnyelv. És mikor egy céltalan, átgondolatlan, fellángolás-féle elvetélt kitörési kísérlet végén visszatér oda, ahonnan elindult, megjegyzi: „Soha még ilyen magányosnak és kilátástalannak nem látta életét és nyomorúságát, de már tudta, hogy ennek így kell lennie...” És eme tragikus mondattal főhősünk végleg alámerül a világvége ködébe, a madárijesztő-sors reménytelenségébe. (Szepesi Attila) A kötetbe került még A Don Quijote halála című jelenet, valamint a Holmi néven összefogott aforizmák-gondolatok csokra. Ezen írásokat átlengi az a reménytelenség, amely az I. Világháború és az elvetélt forradalmak után eluralkodott.