Ahhoz, hogy biztonságban legyünk, úgy kellett tennem, mintha valaki más lennék. Selma tizenhét éves volt, amikor kitört a második világháború. Zsidósága mindaddig nem játszott szerepet az életében, akkor azonban hirtelen élet-halál kérdése lett. 1942-ben megkapta a felszólítást, hogy jelentkezzen munkatáborba, de sikerült megmenekülnie. Csatlakozott az ellenálláshoz: Margareta van der Kuit, Marga néven iratokat hamisított, és országszerte futárszolgálatot teljesített. Többször megmenekült a nácik elől, de 1944 júliusában elárulták, és előbb a vughti táborba, onnan pedig Ravensbrückbe deportálták. Húgától, Clarától és a szüleitől eltérően ő túlélte a tábor borzalmait. Az ott töltött idő alatt senki nem tudta, hogy zsidó, és az igazi nevét sem ismerte senki. Csak a háború után merte újra kimondani: Selma. A magyar közönség sok beszámolót olvashatott már holokauszttúlélőktől, főként Auschwitzról; azonban Ravensbrück, illetve a holland ellenállási mozgalom talán kevésbé ismert téma. Kézenfekvő az összehasonlítás a nemrég megjelent Auschwitz, végállomással. Eddy de Wind azonnal, friss élményekkel kezd az íráshoz, mivel elengedhetetlennek tartja a dokumentálást. Selma van de Perre viszont több mint fél évszázaddal később jut ugyanerre - de Windé így a legelső beszámoló, Selmáé talán a legutolsó.