1748-ban összefogtak a németek, a szerbek, a magyarok, a zsidók, az örmények, meg a többi itt élő nemzetség, összekaparták megspórolt pénzüket, bankkölcsönt vettek fel és a tömérdek bankóval Bécsbe utaztak, hogy Mária Terézia császárnőtől megvásárolják a szabad királyi város címet. A császárnő megkérdezte mi a neve a városuknak, mire az alapító atyák töredelmesen bevallották, hogy nincs neve. Felkérték őfelségét, legyen városuk keresztanyja. A császárnő elővette arany pennáját és gyöngybetűkkel írta a latin nyelvű alapító okiratra: legyen a neve Neoplanta, és minden nép nevezze saját nyelvén. Éljenek békében, szeressék egymást, ez a sok nemzetiségű város legyen példája a különböző nációk békés egymásmellet élésének. Eltel több, mint 250 év Neoplanta – azaz Újvidék – népei azóta folyamatosan gyilkolják egymást. A magyar írónak mindezekről Lazo Pavletić, szerb fiákeres mesél.