Megtisztelsz az olvasásoddal, de nem szeretném, ha a hatodik sor után megállapítanád, hogy egy buta tyúk vagyok. Ezért már most mondom, hogy én tényleg egy buta, sőt hülye tyúk vagyok. Most már… Most még… (?) Nem, nem voltam soha kakas. Ha egy kandisznó férfire szoktak mondani ilyet, akkor vállalom. Az is igaz volt rám nézve, hogy öreg kecske is megnyalja a kést. A legjobb nőkhöz voltam szokva, a cégemhez triciklivel tolták a pénzt, és nekem csak egy-két udvarias mosollyal kellett fizetnem érte. Ezek voltak a régi, de igazi, fejedelmi szép idők! Nem éppen mellesleg egyik ágyból a másikba szédültem. Akkor is, ha már majdnem szét dűltem. És akkor most én vagyok a hülye Pipi! Érted? Nő vagyok…, vagy mi a fene! Egy tojást tojó Pipi, vagyis ? ? (görögül). Eddig én voltam a kakas, a férfi, a hímringyő, a kan, a mén, most pedig a nőstény, a szuka, a bige, a tyúk. Mindennek az a gyönyörűséges, mégis átkozott múltam az oka. Hiába van három diplomám – mind hamis! –, kakas helyett akkor is tyúk vagyok. Ebben a kertben, ahol laknom kell, nem számít a műveltség, a haverság, a nemiség. Kapirgálás, giliszták, bogarak – ez jelenti a megélhetésemet. Egész napom ezzel telik el, mert tele kell tömni a begyemet. És ki tart ki engem? Egy nő! Még szerencse, hogy ő nem hülye tyúk, hanem egy csábító, érzéki, hárommenetes és háromdimenziós szőke dugattyúház. Egy nő tart el, egy nő tart ki engem! Egy nő simogat. Engem, a nőstény tyúkot! Jaj, csak nehogy azt mondd, hogy leszbikus lettem! Nagyon okés csaj: a tenyeréből eszem az ételmaradékot, és pohárkában teszi elém a friss, hideg vizet. Én pedig meg vagyok fosztva attól, hogy felvegyem titkárnőnek, vagy megcsipkedjem a fenekét! Ez utóbbit már kétszer kipróbáltam, de elzavart. Egyébként azt hittem, hogy „Hess, Hess!” a neve, de ezt nekem mondta elzavarólag. Engem Pipinek vagy Hófehérkének hív, az ő neve pedig Nórika.