„...Másnap az állomás bougainvillea-bokra mellett vártam a tízórai Micheline-re, ami Tillie-t is elvitte. Hajadonfőtt, a legviseltesebb öltönyömben, kezemben a kis fekete bőrönddel egy voltam a mozgósítottak közül. A világos vonatfülkében halálos csendben ült a sok barnára sült, fényes, fekete hajú fiatalember. Nekem is szorítottak helyet. Lenyújtottam a kezem, Louve a peronon állva megcsókolta, gyönyörű szemében könnyek csillogtak. Elindultunk. Louve a kezemet szorongatva futott még pár lépésnyit. Aztán felharsant a Micheline furán vidám kürthangja, és eltűnt a bougainvillea lila virága.Beléptem hát a történelem sűrűjébe” – ér véget (szakad félbe?) a szöveg, melyet Robert Merle több mint fél évszázadon keresztül titokban tartott, s amelyről, Merle legelső irodalmi alkotásáról tehát, sokmilliós olvasótábora így 2004-ben bekövetkezett haláláig mit sem tudhatott.A megkapó atmoszférájú kisregény a háború, a német hadifogság poklából visszatekintő, irodalmi igényű visszaemlékezés a máris messzi múltba hulló utolsó békeév, 1939 baljóslatúságában is nagyszerű nyarára. A későbbi nagy Merle-regények alaphelyzete ez: a személyt pusztán eszközévé tárgyiasítani akaró történelem, és a vele való egyenlőtlen küzdelemben őrlődő - edződő? - ember meséje.

A Malevil a katasztrófavíziós antiutópiák egyik legnagyszerűbb előképe, 1972-ből. A mű tulajdonképpen egy apokalipszisfreskó, amolyan klasszikus túlélőhistória, egy szélsőséges helyzetbe zárt közösség működésének és esélyeinek analízise, egyúttal lebilincselő kalandregény. Hősei arra ocsúdnak egy sziklafal védte dél-franciaországi várkastély borospincéjében, hogy pusztító atomkatasztrófát éltek túl. Vajon elegendő esélyt ad-e némi élelem, jószág és vetőmag, hogy ne pusztuljanak éhen? S ami legalább ilyen fontos: sikerül-e újjászervezniük az életüket és megvédeni magukat az új barbárság váratlanul felbukkanó erőivel szemben? A regénybeli sötét jövő dátuma, ahogy például Orwell 1984-es éve is, immár a múlté. De megnyugvásra semmi ok: a történet aligha ért véget.

A fordulatos regény Dózsa György életének utolsó tíz évét tárja elénk, azokat a körülményeket, melyek az alig harmincesztendős férfit a már jól ismert történelmi szerep felvállalásához, s végül a szörnyű kivégzéshez vezették. Az írói fantázia és a valós történelmi események a régmúlt idők lenyűgöző, magával ragadó világába varázsolják az olvasót.

Bécs, 1903

A századelő csillogó császárvárosában borzalmas gyilkosságsorozat ügyében nyomoz Oskar Reinhardt felügyelő. Az áldozatok fejét emberfeletti erővel tépték le – s a tudomány nem tud magyarázatot adni, miféle teremtmény bírhat ilyen erővel. Amikor kiderül, hogy az áldozatok az egyre hangosabb antiszemita mozgalmak támogatói voltak, egy leopoldstadti rabbi pedig előre megjósolta szörnyű halálukat, nem telik sok időbe, és a városban suttogni kezdik: a hászid kabbalisták új gólemet keltettek életre, hogy elpusztítsa a zsidóság ellenségeit. 
Reinhardt felügyelő, a modern kriminalisztika elkötelezett híve, ezúttal is barátjától, Max Liebermanntól, a fiatal pszichiátertől, a híres-hírhedt Freud doktor tanítványától kér segítséget. Együtt merülnek le a felszínen csillogó város sötét mélységeibe, az ősi legendák világába, hogy megtalálják és megállítsák a várost rettegésben tartó szörnyeteget…

Frank Tallis ismert klinikai pszichológus, egyetemi oktató, számos szakkönyv és tanulmány elismert szerzője, aki tudományos munkássága mellett kikapcsolódásként kezdett történelmi krimiket írni. Bűnügyi regényeiben a kor kiváló ismerete mellett a modern pszichiátria és kriminológia megszületésének történetébe is beavatja olvasóit.

„Sherlock Holmes találkozása Sigmund Freuddal” (The Guardian)

A sorozatból a BBC készített nagysikerű filmsorozatot Matthew Beard és Jürgen Maurer főszereplésével.

„Nem ​érdektelen megfigyelni, hogy azokban a távoli időkben, a miénktől annyira különböző társadalmi rendszer mellett ugyanazok az apró-cseprő okok zavarták föl, szakították meg a szerelem útját, amelyek ma is annyira közönségesek. Ugyanaz a találékony féltékenység, ugyanaz a ravasz rágalom ma is annyiszor szét tudja tépni a legigazibb szerelem kötelékeit is. Az életnek e kisebbfajta cselszövései révén találjuk magunkat leginkább otthon a múltban.”

A majd' kétezer éve elpusztult Pompeji az első feltárások óta lázban tartja a történészek és írók fantáziáját. A láva- és a hamurétegek alatt mintha megállt volna az idő, és így egyedülálló bepillantást nyerhetünk egy virágzó birodalom nyüzsgő tengerparti városának életébe. Pompeji emellett hátborzongató mementója a múlékonyságnak: hogyan érhet véget minden percek leforgása alatt, mintha csak a végítélet jött volna el a város lakóiért. Bizonyára ez ihlette meg a 19. század ünnepelt angol regényíróját, Edward Bulwert. 
A Pompeji utolsó napjai sokrétű, élettől lüktető mű. Bulwer nemcsak a pompeji romokat rekonstruálja régészi pontossággal, de a léleknek is ugyanilyen alapos ismerője. Megrajzolt karakterei rendkívül élethűek, varázslat és mágia keveredik a mindennapos gondokkal, miközben a történelmi ismeretekkel felvértezett olvasó jól tudja, milyen sors vár az apró-cseprő problémákkal küzdő szereplők többségére. A romantikus írót mégis elsősorban az érdekli, hogy van-e igaz szerelem, legyőzhető-e a sors, ki mozgatja a történelmet, és létezik-e egyáltalán az örök emberi. 
A Pompeji utolsó napjai Bulwer talán legsikeresebb regénye, 1834-es első kiadása után igazi bestsellerré vált, eddig összesen nyolc mozgóképes feldolgozása készült. Schöpflin Aladár 1935-ben megjelent, veretes magyar nyelven elkészített fordítását ezúttal megújult külsővel veheti kezébe az Olvasó.

In Book One of Peter Hargitai’s American Hungarian Trilogy, a fourteen-year-old girl called Cheetah fights on the streets of Budapest during the 1956 Hungarian uprising in which her mother is killed and where she kills in turn, loses her father, her dear friends, and is forced to escape the country; in short, history stampedes through her young life forever altering its course. 
Book Two’s (Attila & Lyudmila) main character is a young Hungarian refugee in America, who is not an orphan (in the strict sense), still he is closely related to Cheetah, since he, too, lived through the revolution as a child, and he is faced with trying to adapt to his new life. His task is not easy: the ‘60s put him to the test in every sense of that volatile period, especially when he falls in love with an American girl to the intense displeasure of both their families. The ensuing conflict forces the young man to take stock of himself as he struggles with the seemingly unanswerable questions of his hyphenated identity. 

A magyar Szent Korona történetének befejező részét tartja kezében az olvasó. A harmadik kötet talán az előző kettőnél is izgalmasabb, noha ez nem a szerző érdeme: a koronával történtek olyan események az utolsó másfél száz évben, amelyek feszültebbek bármely kriminél, tévésorozatnál.

1849 és 1945 között háromszor elásták, a föld alá rejtették, nehogy rátaláljon egy-egy barbár, idegen hódító. Viselte a két utolsó uralkodó, Ferenc József és az első világháború vége felé IV. Károly. Voltak felfelé ívelő, szép szakaszai azokban a korokban, és voltak szégyenteljes bukásai, hiszen a korona mindig együtt haladt a magyar nép történetével. Az összefonódásnak olykor túl nagy ára volt.

A könyv lapjain tanúi lehetünk, hogyan rejtették el Kossuth menekülő hívei, és hogyan nyomoztak utána éveken át a megszálló osztrák hatóságok. Ki árulta el végül a rejtekhelyet? Hogyan került aztán az 1849-es véreskezű zsarnok fejére, akiből pár évtized múltán a „nemzet szeretett atyja” lett? A története nemcsak e tárgy, hanem a körülötte élő és őt éltető emberek története is. Felül- és alulnézetből ismerhetjük meg azokat az időket.

Mi történt a koronával a kommunista rémuralom, a Tanácsköztársaság alatt? Hogyan próbálta a trónja vesztett király visszaszerezni? Miért lett hazánk király nélküli királyság, milyen veszedelmeken mentek át a korona és őrzői a második világháború alatt? A közeledő szovjet hadsereg elől kivitték Nyugatra, majd Ausztriában egy benzines hordóban elásták, és nélküle adták meg magukat az amerikai hadseregnek. Hogyan került elő, miért tartották nyolc évig a megszállt Németországban, és hogyan került az Egyesült Államok legjobban őrzött erődjébe? Miféle diplomáciai és egyéb játszmák zajlottak le a 1970-es években, amikor kiderült, hogy Carter elnök kormánya visszaadná azt a magyaroknak? És milyen mesterkedésekkel és szépnek nem nevezhető akciókkal próbálták egyesek megakadályozni, hogy mégis visszakerülhessen a magyar nép tulajdonába?

Magyar Királyság, ezerhatszáznyolcvanas évek. A három részre szakadt ország nagy részét a török tartja megszállás alatt, a magyar királyi címet birtokló Habsburg Lipót birodalma tartományává akarja alacsonyítani a nemzetet, Apafi Mihály Erdélyi Fejedelemsége teljes mértékben a Portától függ, nem tud és talán nem is akar a magyar függetlenségi harc élére állni.

A császári végvárakból elbocsátott vitézek, a vad és zabolátlan hajdúk, az udvar kegyéből kiesett, birtokukat vesztett nemesek, az üldözött protestánsok és a mindenféle rendű és rangú földönfutók az ország keleti részében gyülekeznek. Ők, a „felkelők”, az „insurgensek”, a „kurucok” az egyetlenek, akik a független Magyar Királyságért és a vallásszabadságért harcba szállnak. Az ő vezérükké választják 1680 elején a fiatal feltörekvő késmárki grófot, Thököly Imrét.

A félhold alkonya című regénysorozat harmadik kötete, az Arany és vér szerves, de önállóan is olvasható folytatása a sorozat első két részének, a Vörös-kék lobogóknak és A kuruc királynak. Miközben Bécs minden erejét arra fordítja, hogy felkészüljön a várható török támadásra, Fülek bevétele után Thököly Imre a Felvidék meghódítására indul. Vele szemben az újonnan kinevezett Caprara tábornagy próbálja mozgósítani a császárpárti erőket és megállítani a kuruc–török sereget. Mind Caprara, mind Thököly terveiben kitüntetett szerep jut a körmöcbányai pénzverdében felhalmozott nemesfémkészletnek, így Caprara Szentiványi Pétert, Thököly pedig Lehoczky Ferencet küldi a kincs biztosítására. Ám a zavaros időkben mások is szemet vetnek az aranyra…

Csikász Lajos új történelmi regénysorozata a legnagyobb elődökhöz méltóan dolgozza fel a százötven éves török hódoltság utolsó évtizedének történetét. A kiterjedt kutatómunkákra épülő, történelmileg hiteles művek a szerzőtől megszokott olvasmányos, fordulatokban gazdag formában tárják az olvasók elé ennek a részleteiben talán kevésbé ismert korszaknak az izgalmas és sorsfordító eseményeit.