Dickens utolsó nagy alkotói korszakában, 1854-ben jelentette meg a Nehéz idõk-et. Részben hagyományos dickensi mû ez: társadalomjobbító harcának eredményes, tényleges változásokat hozó állomásai, a dologház, az adósok börtöne, a jogszolgáltatás, a kíméletlen iskolarendszer leleplezése közül most az ipari forradalom utáni munkássors sivárságának, kilátástalanságának bemutatása került sorra. Annyiban pedig teljesen új, hogy elõtte az angol irodalomban senki nem foglalkozott a gyárvárosok szegényeinek világával, a munkáscsaládok tudatlanságával, reménytelenségével, alkoholizmusba menekülésével. A helyszín a képzeletbeli észak-angliai gyárváros, Coketown. Gradgrind, az utilitárius elveket valló iskolaigazgató csakis tényeket óhajt a nebulók fejébe verni, képzeletrõl, „csodálkozásról” hallani sem akar. Ebben a szellemben neveli két gyermekét is: Louisa leányát, akit a lelketlen gyároshoz, Josiah Bounderbyhoz ad feleségül, és fiát, Tomot, aki Bounderby bankjában kap állást. A két fiatal addig éli szeretetlen, örömtelen életét, míg a haszonelvû gondolkodásmód majdnem minden emberséget kiöl belõlük, s egy jóravaló munkás életét is tönkreteszik. Hajdani iskolatársuk, a vándorcirkusz bohócának lánya, a képzelet, a „csodálkozás” gyermeke, Sissy mutat végül utat nekik, hogy legalább valamit helyrehozhassanak mindabból, amit az elõzõ generáció – tanítók, „reformerek”, politikusok – elrontott.