Az első világháborús trilógia második kötete. A mű címe szójátékot takar. Egyrészt a főhős becenevére utal, másrészt pedig felidézi a Doberdónál, Isonzónál vagy Volhínia mezein harcoló és szenvedő katonák büszke mondását: „Ne sárgulj, fűzfa!” – vagyis ne add fel, legyen tartásod, bármi történjék is.