A
nagyapámnak, aki örökre Auschwitzban maradt
Auschwitzban
több mint húsz éve nem száll fel kékesfekete kormos füst a
krematóriumok magas, ívelt kéményein át. A barakkok, őrtornyok,
börtönbunkerek, gázkamrák között gaz és fű nő. A
kivégzéseknek, elgázosításoknak, likvidálásoknak,
szelektálásoknak vége. Már nem érkeznek új transzportok, az
őrházak üresek, a raktárakba nem kerül új holmi. A halál, a
szenvedés, a gyilkolás színhelyére ráborult a magány és az
emlékezés. Azok közül akik átélték mindazt a poklot, amit ez a
csendes hely magában rejt, már alig-alig él valaki. A halottak
kékesfekete gőzként térnek vissza a táborokba, hogy az idők
végezetéig el ne szabadulhassanak...
