Minél tovább él, annál veszélyesebbé válik...

Atrine városa romokban hever. Ráadásul miután kiderült Relos Var terve, hogy kiszabadítsa a rettenetes istent, Vol Karotht, a világvége közelebb került, mint valaha.

Kihrinnek és barátainak időt kell nyerniük az emberiség számára. Ehhez meg kell győzniük a manol vanék királyát, hogy elvégezzen egy ősi rituálét: az azzal felszabaduló erő bebörtönözheti az istent. Csakhogy ezért a királynak hatalmas árat kellene fizetnie, ugyanis a szertartás megfosztaná őt és népét a halhatatlanságuktól. Így ezt egyes vanék mindenáron meg akarják akadályozni, és még gyilkolni is hajlandóak érte.

Kihrinnek emellett el kell fogadnia a rettenetes tényt, hogy a démonok királyával, Vol Karothszal való múltja még mindig kísérti, és bármikor veszélybe sodorhatja a jövőjét. Miként remélhetné, hogy bárkit is megmenthet, ha végül talán ő jelenti majd rájuk a legnagyobb veszélyt?

Minél tovább él, annál veszélyesebbé válik...

Atrine városa romokban hever. Ráadásul miután kiderült Relos Var terve, hogy kiszabadítsa a rettenetes istent, Vol Karotht, a világvége közelebb került, mint valaha.

Kihrinnek és barátainak időt kell nyerniük az emberiség számára. Ehhez meg kell győzniük a manol vanék királyát, hogy elvégezzen egy ősi rituálét: az azzal felszabaduló erő bebörtönözheti az istent. Csakhogy ezért a királynak hatalmas árat kellene fizetnie, ugyanis a szertartás megfosztaná őt és népét a halhatatlanságuktól. Így ezt egyes vanék mindenáron meg akarják akadályozni, és még gyilkolni is hajlandóak érte.

Kihrinnek emellett el kell fogadnia a rettenetes tényt, hogy a démonok királyával, Vol Karothszal való múltja még mindig kísérti, és bármikor veszélybe sodorhatja a jövőjét. Miként remélhetné, hogy bárkit is megmenthet, ha végül talán ő jelenti majd rájuk a legnagyobb veszélyt?

"Fontos leszögeznem rögtön az elején, hogy a Tündekard nem egy mese. Tudniillik a mesék általában boldog véggel zárulnak, és nem tudom garantálni, hogy Efraim Dorian kalandjai ily módon érnek véget."

Három ​évtized telt el a nagy háború óta, amelyben a tündék, törpök és emberek hadának sikerült legyűrnie az Árnyak seregét. A szörnyű áron kivívott győzelem óta béke honol, ám Esuasneket, a tündevilág szívét veszély fenyegeti – mégpedig olyan irányból, amire senki sem gondolna. 
Dorian, a gyengesége miatt kiközösített ifjú tünde az Esuasnek közelében elterülő tiltott rengetegben tölti napjait, ahol egy nap különös pengedarabra lel. Meryl, az egész világot bejárt bölcs úgy véli, hogy Dorian az Árnyak kardjának egy részére bukkant, amelynek ereje semmihez sem fogható, és amelynek már hosszú ideje nyoma veszett. A kardnak kulcsszerepe volt az Árnyak feletti győzelemben, és most ismét létfontosságú lehet a gonosz gyülekező erői elleni harcban. 
A pengedarab ugyanis önálló akarattal bír, és valamiért az eddig egész életében lekicsinyelt Doriant szemelte ki céljai elérésére. Ő a kiválasztott, akinek egyesíteni kell a széttört kard részeit, ám az ifjúban egyre több kérdés merül benne az isteni eredetű varázstárgy valódi szándékaival kapcsolatban. Eközben az Árnyak szolgái folyamatosan a nyomában járnak, és egy szörnyűséges fekete sárkány és lovasa vadászik rá. 
Bízhat vajon a hosszú és veszélyekkel teli útja során mellé csapódó társaiban? És bízhat önmagában, miközben a hatalom kísértése állandóan a fülében duruzsol?

Kinch Na Shannack kisebb vagyonnal tartozik a Szedők Céhének, amiért kiképezték a tolvajok mesterségére, vagyis a zárfeltörésre, késharcra, falmászásra, zuhanás tompításra, hazugság szövésre és csapdaállításra, valamint pár apróbb varázstrükkre. Muszáj törlesztenie az adósságát, ezért elrejtőzött a régi erdei út mellett, hogy kirabolja az arra járó utazókat.

Ma azonban Kinch Na Shannack rossz célpontot választott.

Galva egy lovag, a kegyetlen goblinháborúk túlélője, és a halál istennőjének szolgálóleánya. A királynőjét keresi, aki eltűnt, miután az óriások lerohantak egy távoli, északi várost.

Kinch örülhet, hogy élve megúszta a sikertelen rablást, azonban a sorsa végzetesen összefonódik Galváéval. A tolvajt és a lovagot a közös ellenségek és a szokatlan veszélyek arra késztetik, hogy nagyszabású utazásra induljanak, amely során emberhúsra éhező goblinok és sötét vizekben vadászó krakenek várnak rájuk, a tisztesség pedig olyan fényűzés, amit kevesen engedhetnek meg maguknak.

Mákháború 3.

Miután Fang Zsu-nin megmentette Nikant a külföldi megszállóktól, és egy kegyetlen polgárháborúban megküzdött a gonosz Szu Ta-csi császárnővel, szövetségesei sorban elárulták, és sorsára hagyták.

A veszteségek ellenére Zsin nem mondott le azokról, akikért olyan sok mindent feláldozott: a déli tartományok és különösen az otthonának számító Tikani lakosairól. Amikor Zsin visszatér a gyökereihez, nehéz kihívásokkal és váratlan lehetőségekkel találja szemben magát. A Déli Szövetség vezetőségéből kikerülő új társai alattomosak és megbízhatatlanok. Zsin gyorsan rájön, hogy Nikanban az a több millió egyszerű ember tartja kezében a hatalmat, akik bosszúra szomjaznak, és a megváltás istennőjeként tekintenek rá.

A hatalmas déli sereggel a háta mögött Zsin minden fegyvert bevet ahhoz, hogy legyőzze a Sárkányköztársaságot, a gyarmatosító heszperiaiakat, és mindenkit, aki fenyegetést jelent a sámánhitre és annak gyakorlóira. Egyre nagyobb hatalomra és befolyásra tesz szert, de vajon elég erős lesz ahhoz, hogy ellenálljon a főnix hangjának, amely arra sürgeti, hogy égesse fel a világot, és benne mindent?