1950. Szarajevó

Az eltörölhetetlen múlt.

„A legnagyobb kérdések mindig a végére maradnak”, mint ennek az idős férfinek az élete végi visszaemlékezésében is.

A szabadkai Mijo és az Adria mellől származó Meda az egyetemi éveik alatt szenvedélyesen szeretik egymást. Azonban a harmadik év végén a lány állásajánlatot kap Splitben, a férfit pedig besorozzák katonának egy isten háta mögötti helyre. A fiatalok együtt akarnak maradni, ám minden ellenük dolgozik.

A férfi elszánt, a döntés az ő kezében, de egy félénken kimondott és félreértett kívánság, egy félreértelmezett helyzet miatt a sors úgy alakítja az életüket, mintha bábfigurák lennének. Elsodródnak egymástól, de vajon végleg? 

Csaknem húsz évvel később az akkor már családos Mijót a munkahelyéről kirendelik Szarajevóba, ahol döbbenetes titkokra derül fény a múltból.

Egy szenvedélyes kapcsolat után tényleg a hátunk mögött hagyhatjuk a szerelmet? Mi történik, ha a sors hirtelen akkor szembesíti az embert a múltjával, amikor a legkevésbé számít rá? 

Vajon örökké hordoznunk kell legnehezebb titkainkat? És meg tudunk-e szabadulni a súlyos tehertől, amíg nem késő? 

Családi titkok, mélyben lappangó fájdalom. Pap Éva regénye sorsokról, traumákról, elhallgatott történetekről szól, bepillantást engedve az ötvenes évek Jugoszláviájának titói világába. Történet a felelősségvállalásról, az elhallgatott igazságról és a múltban gyökerező kegyetlen valóságról. Arról, hogy életünk végén milyen nehéz szembenézni a saját életünkkel. 

„Szívmelengető történelmi regény.” – AH Magazin