Radnainé Bauer Erzsi mesekönyvében az állatszereplõk kalandjai során nemcsak azt a sok szépséget mutatja be, melyet az erdõ az évszakok váltakozása során magában rejt, hanem az emberek világára, a saját világunkra is érvényes erkölcsi, viselkedési formákra, a társas kapcsolatok pozitív példáira tanít meg. Példát kapunk az udvariasságról és vendégszeretetrõl (Süni befogadja az egércsaládot), a közös ünneplés örömérõl (Ibolyaverseny), az igazmondás fontosságáról (Babahu puha csõre), a szülõk tanácsainak megfogadásáról (Kvák veszélybe kerül), a barátság szépségérõl (Búcsú a vándormadaraktól), a jó kedvvel végzett munka örömérõl (gyûjtögetés télre), a tanulás, a szorgalom, az illemtudás fontosságáról (Erdei iskola), a dicséret nevelõ, jellemformáló erejérõl (Cin jó jegyet kap), a segítõ szándékról (Süni és Babahu bizonyítványa), a szerénységrõl (Cin csak közepes méretû sajtot kérjen karácsonyra) és mindenekfölött a vidámságról, mert ahogy Nyúlháti tanító néni megfogalmazta: „Az élet jókedv és nevetés nélkül sivár és szomorú, mint a lombját vesztett fa, mint az éjszaka csillag nélkül vagy a tavasz virág nélkül”.