A szoba és a Hívnak a csillagok című New York Times bestsellerek szerzőjétől
"olyan intenzív, mint egy túlnyomás alatt levő kuktafazék"
Margaret Atwood
Három férfi maga mögött hagyja a világot, útnak indulnak egy kis hajóval egy sziget felé, amelyet vezetőjük álmában megpillantott. Csak a hitük vezeti őket.
Írország, hetedik század. Artt tudós és pap, aki álmot lát, amely arra indítja, hogy hagyja maga mögött a bűnös világot. Magával visz két szerzetest - az ifjú Triant és az idős Cormacet, és a Shannon folyó mentén haladnak, hogy keressenek egy eldugott helyet, ahol kolostort alapíthatnak. Kiérnek az Atlanti-óceánra, ahol egy sziklás, meredek partú, kietlen szigetbe ütköznek, amelyen több tízezer madár él. Isten dicsőségére birtokba veszik. Hogyan lehetséges a túlélés egy efféle elhagyatott helyen?
„Menedék. A hetedik századi Írországban három férfi bont vitorlát, és elhajózik egy madarakkal teli szigetre, hogy megtalálják Istent. Emma Donoghue könyve olyan intenzív, mint egy túlnyomás alatt levő kuktafazék. A radikális elszigeteltség tüneményes hatásokat vált ki a szereplőkből. Mi az isteni kegyelem? Mi a tiszta lélek? Mi az erény? Nem az, mint eredetileg hitték volna.” - Margaret Atwood
„A Menedék földöntúli, meditatív légkört teremt, amelyet át tud érezni bárki, aki hajlandó elgondolkodni azon, milyen áldással és milyen áldozatokkal jár, ha életünket egy spirituális ügynek szenteljük. […] Donoghue ravaszul szövi a szálakat, hagyja, hogy három szereplője belakja saját szerepét. A sziget erőforrásainak ostoba elpusztítását korunk olvasói is értik, Donoghue azonban nem hajlandó a szereplőket a jelenkori krízisek szimbólumává degradálni. […] A hatás elragadó, néha felkavaró és végső soron döbbenetes.” -Washington Post
„Meglepően ellenállhatatlan és lebilincselő kaland, […] a részletes, bensőséges történetfűzés csodája. […] Valójában ez a rövid regény a vallási fanatikus nárcizmusának és az emberi közösségek ennek ellenére fennálló szívósságának tanmeséje. A három szerzetes a hit és a munka egymásnak ellentmondó vallási imperatívuszát jelenítik meg a lehető legélénkebben, bár Donoghue nem hagy kétséget afelől, melyik mellé szeretne állítani bennünket. A Michael-szikla a maga kopár szépségével szinte egy negyedik szereplő, és ezzel a könyv bekerült az ökológiai fikció klasszikusai közé.” - Historical Novels Society
„Időszerű allegória, amelyben három szerzetes próbára teszi hitét egy lakatlan szigeten. […] Bár a szöveg tele van vallásos utalásokkal, Donoghue prózája a tárgyi világ leírásában szárnyal, a narratíva klausztrofób jellege is abban enyhül. Emellett a magány és a hit tematikái mellett a könyv ökológiai figyelmeztetései a legegyértelműbbek.” - Observer
„A Menedék egy ír szigeten alapított kora keresztény kolostor igaz története alapján járja körül a babona, a folklór, a hit és az alapvető emberi szükségletek sajátos elegyét egy küldetés alatt. Csakúgy, mint A szoba esetében, Donoghue leírásai itt is olyannyira kitágítják a kicsi, szűk tereket, hogy végül már univerzális mélységeket foglalnak magukba. […] A Menedék elgondolkodtató és gondolatébresztő, megmutatja, milyen szakadék keletkezhet - különösen nehézségek felmerülése esetén - aközött, amit hitünk szerint hangoztatunk, és aközött, ahogyan élünk.” - Book Page
„A sziget Donoghue regényeinek egy közös vonását: a bezártságot jeleníti meg. A szobaerre a nyilvánvaló példa, de a Hívnak a csillagok is egy apró dublini szülőszobán játszódik a spanyolnátha idején, A csoda pedig egy házban. […] Ahogy azt Greene, Spark és Mauriac is tudta, a katolikus regény tökéletes szűk környezetet kínál, amelyben meg lehet vizsgálni a szeretet, a hit, a kegyelem és - ez esetben - a barátság kérdéseit.” - Spectator
„Nagyszerű olvasmány, amelyben Donoghue gondosan odafigyelt a természetrajzi és történelmi tényekre, miközben feltárta a hit és az őrület kérdéseit, megvizsgálta, mi szükséges az életben maradáshoz, és mit jelent embernek lenni.” - Brooklyn Rail
„Nyomasztó a huszonegyedik századi élet? Azt kívánjuk, bárcsak eltűnhetnénk, akár csak pár órára is egy régebbi, egyszerűbb, tisztább életbe? Nos, nem sok tisztább hely van, mint egy kivételesen barátságtalan sziget Írország nyugati partjainál, amelyen csak egy hatalmas lundakolónia él, valamint három súlyos felszereltségi problémákkal rendelkező hetedik századi szerzetes. Az ír-kanadai Emma Donoghue (A szoba, A csoda) zseniálisan kivitelezett, minden ízében lebilincselő új regényében egy Artt nevű istenfélő utazó tudós pap álmot lát, miszerint keresnie kell egy mindentől távol eső szigetet, amely nem áll kapcsolatban a bűnös és tunya modern világgal, és ott kolostort kell építenie. Minimális felszereltséggel vág útnak („Isten majd ád mindent”, vallja), és magával visz két meglepett, de hozzá hű tanítványt: a furcsa, de tengert ismerő fiatal Triant és a harcban edzett, idős korban megtért Cormacot. Csónakban ülnek, iránytűjük csak a hitük, és felfedezik a ma Michael- szikla néven ismert szigetet (talán emlékeznek rá, itt él az idős, szakállas Luke Skywalker az egyik végtelenül hosszúra nyújtott új Star Wars-filmben). Donoghue mesteri, szinte hipnotizáló részletességgel mutatja be a sziget kopár felszínét és makacs új lakóknak az életben maradásért folytatott munkáját, ugyanakkor ennek a kivételes regénynek az ereje az, ahogyan a szerző visszafogottan, drámaian megmutatja a hit és a túlélés, az engedelmesség és az önfenntartás közötti konfliktust. - Lit Hub
„A szoba szerzőjének minden új könyvének megjelenése öröm. Emma Donoghue legutóbbi könyve, a Menedék a 7. századi Írországban játszódik: egy karizmatikus vezető elindul két másik emberrel, hogy Istennek tetsző életet teremtsenek maguknak. Új otthonuk egy mindentől távol eső sziget, amelyen csak madarak élnek, ezrével. Ma ezt a szigetet Michael-szikla néven ismerjük, a múlt pedig Donoghue sajátos stílusa révén elevenedik meg.” - Book Riot
„Élvezetesen klausztrofób. […] Donoghue (A csoda, Érzékek tánca) kiválóan ért az elszigetelt helyzetek leírásához és a kevés szereplő közötti dinamika feltárásához, ahogy azt láttuk A szoba és a Hívnak a csillagok esetében is. […] A menedék szigete az idő előrehaladtával inkább börtönnek tűnik. A vallási fanatizmus és a bezártság csodálatos tanulmánya ez a regény, a Matrix és az A paradicsomba olvasóinak bizonyosan tetszeni fog. Emma Donoghue tizenkettedik regénye elmélyült karaktertanulmány három hetedik századi szerzetesről, akik kolostort alapítanak egy mindentől távol eső ír szigeten.” - Shelf Awareness
„Donoghue (Hívnak a csillagok, 2020) prózája csillog a tiszta természet, a számtalan tengeri madár képeitől, de ahogy Artt szenteskedése egyre inkább szembekerül a józansággal, Cormacban és Trianban felmerül, hogy hűségesküjük a vesztüket okozzák. Mint mindig, Donoghue ezúttal is valósághű érzelmeket mutat meg a szűk környezetben élő szereplőkből, és eközben aprólékosan feltárja a hit által támasztott igényeket. Ez a történelmi regény emellett figyelmeztetés a vallási uralom veszélyeiről. IGÉNYES TÖRTÉNELMI HÁTTÉR: Donoghue olvasói és a gondolatébresztő irodalom minden rajongója élvezettel fogja olvasni ezt a csendesen drámai mesét.” - Booklist
„Donoghue időnként elszakad a jelen kortól, így tette ezt most is, nem szakadt el azonban attól, hogy lebilincselő történetet szőjön pontosan megrajzolt szereplőkkel. […] Minimális cselekménnyel teremt feszültséget, a szerzetesek közötti konfliktusok akkor teljesednek ki, amikor Trian megbetegszik, és kiderül a titka. Artt bigott reakciója kiprovokálja a regény megnyugtató végkifejletéhez vezető konfliktust. A szoba című regényhez hasonlóan ezúttal is szűk terekben zajlanak a feszültséggel teli párbeszédek, ebből a középkori kiruccanásból hiányzik ugyan az előző regény tágabb értelmezési lehetősége, de a szerző kalandvágyóbb rajongóinak tetszeni fog a nehéz téma megjelenítése. Ez a regény a tehetséges szerző egy újabb szép munkája.” - Kirkus
„Fél éjszaka ébren tartott ez a könyv - képtelen voltam letenni, megbabonázva olvastam egyetlen nekifutásra. Ez a regény minden tud, amit egy regénynek tudnia kell: szenvedélyes, kiszámíthatatlan és kérdéseket vet fel. A Menedékben Donoghue különös, felkavaró stílusának legjava.” -Maggie O’Farrell, a Hamnet szerzője
„A mesék tisztaságával elmesélt Menedék ismeretlen területre visz bennünket, ahol a köd mindenkit szigetté tesz. Donoghue szerzetesei olyan kihívásokkal szembesülnek, amelyek nem csak vallásos hitüket rengetik meg, de az egymásba és a természetbe vetett hitüket is. Ez egy türelmes, elgondolkodtató regény, amely sokat mond a spiritualitásról, a reményről, az emberi gyarlóságról és a kegyelem csodájáról.” - Esi Edugyan, a Washington BlackGiller-díjas szerzője
„A menedék csodaszép és időszerű regény az elszigeteltségről, a szenvedélyről, valamint az engedelmesség és a létfenntartás közötti konfliktusról. A sziget és a szereplők sokáig velem maradtak az olvasás befejezése után is.” - Sarah Moss, a Summerwater szerzője
„Milyen csodálatos, erőteljes, ragyogó, gazdagon szőtt, mégis spártai és szigorú könyv ez! Nem tudtam letenni. Lírai, zsigerekre ható, az egyik pillanatban nyugodt, a következőben pedig annyi feszültség van benne, mintha belénk marna. […] Egyszerre szól arról, hogyan marad életben Isten három szolgája egy szigeten szinte semmivel érkezve, valamint arról, milyen a diktatúra, az elszigeteltség, az igazi testvériség, a szeretet, az igazi hit és hogy hol van az ember helye a természetben.” - Rachel Joyce, a Harold Fry valószínűtlen utazása szerzője
21. Század Regény 
A szoba és A rokon sikerszerzőjének új regénye
1918, Dublinban tombol a spanyolnátha, Írországot feldúlta a háború és a járvány. A kórház szülészetén Julia Power nővérnek nincs elég embere, miközben a várandós anyákat, akik elkapták a szörnyű vírust, közös karanténba zárják. A nővér körül felbukkan két kívülálló, dr. Kathleen Lynn, aki állítólag lázadó és keresi a rendőrség, és egy fiatal önkéntes segítő, Bridie Sweeney.
A három nő három nap leforgása alatt megváltoztatja egymás életét. A szűkös, sötét szülészeti osztály lakóit a járvány megtizedeli, de a rettegéssel teli világban újszülötteknek adnak életet. Az anyák és a személyzet kifogyhatatlan gyengédséggel, emberségesen teszik a dolgukat, helyt állnak a lehetetlennel határos helyzetben.
Mindig van remény, és nincs olyan szörnyűség, amiből ne lenne kiút – üzeni nyomban klasszikussá vált új regényével Emma Donoghue.
Emma Donoghue 1969-ben született Dublinban, kétszeres bevándorló: nyolc évig élt Cambridge-ben, ahol PhD-fokozatot szerzett a 18. századi irodalomból, majd a kanadai Londonba költözött, ott él francia élettársával és két gyermekükkel. Könyveket, színdarabokat és forgatókönyveket ír. A szoba című filmért Oscar- és Emmy-díjra is jelölték. Korábbi regénye a 21. Század Kiadónál: A rokon (2020).
„És még ezek után mondja valaki, hogy a történelem nem ismétli önmagát.” – New York Times
„Donoghue legjobb regénye A szoba óta.” – Kirkus)
Emma Donoghue filmszerűen pergő regényének alaptörténete egy gyilkossági eset: az 1870-es évekbeli San Franciscóban lelőttek egy fiatal nőt, s a gyilkost nem sikerült kézre keríteni... 1876 nyarán egész San Francisco a hőségtől szenved, ráadásul himlőjárvány tizedeli a lakosságot. Blanche Beunon, a varázslatos szépségű francia bártáncosnő ezekben a napokban barátkozik össze az ugyancsak francia bevándorló Jenny Bonnet-val. A férfiruhában járó Jenny fékezhetetlen szabadságvágya és megalkuvást nem tűrő természete megbabonázza Blanche-t, s hatására úgy dönt, elhagyja szeretőjét, akit addig ő tartott el. A két nő egy San Francisco közeli településen húzza meg magát, mígnem egyik este az ablakon át valaki lelövi Jennyt. Blanche kétségbeesetten próbál a gyilkos nyomára bukkanni. Helyzetét súlyosbítja, hogy egykori szeretője mindenéből kiforgatta, és egyéves fiukat is elrabolta. Miközben Blanche elszántan küzd a gyermekéért és az igazság kiderítéséért, Jenny nehéz terhekkel teli múltját is megismeri. Vajon ki és miért ölte meg a szókimondó Jennyt?
A bohém alakokkal teli, bevándorlók színes forgatagától nyüzsgő San Francisco szinte megelevenedik a regény lapjain. A lebujok mámoros éjszakai forgataga azonban csak díszlet, mely mögött ott lappang a nyomor és a kiszolgáltatottság. Hogyan boldogulhat ebben a világban, s miként szerezhet érvényt az igazságnak egy egyedülálló nő?
Emma Donoghue 1969-ben született Dublinban. Kitüntetéssel végzett angol-francia szakon, majd Angliába költözött, s 1997-ben Cambridge-ben doktorált. 1998 óta Kanadában él élettársával, fiával és lányával. Több irodalmi szempontból nagy visszhangot kiváltó regényt, illetve novelláskötetet írt, valamint színpadi és rádiójátékok szerzője. Műveit számtalan rangos díjjal tüntették ki, a nemzetközi elismerést azonban a több mint harminc nyelvre lefordított és Booker-díjra jelölt A szoba című regénye hozta meg számára.
Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Jack képzeletét számtalan csoda foglalkoztatja – a tojáshéjakból épített kígyó az Ágy alatt, a Tévében látott képzeletbeli világ, a kuckó a Szekrényben, a ruhák között, ahová Anya esténként lefekteti, hátha jön Patás... A Szoba Jack számára az otthont jelenti, de Anya számára börtön, ahol tizenkilencéves kora óta – hét esztendeje – raboskodik. A Jack iránt érzett szeretetből egy egész életet épít fel a kisfiú számára tizenkét négyzetméteren. Ám ahogy Jack kíváncsisága egyre nagyobb, úgy nő Anya kétségbeesése is, hiszen tudja, hogy a Szoba hamarosan szűk lesz kettőjüknek...
A történet, amely Jack egyszerre megható és vidám előadásában bontakozik ki, a szívfacsaró körülmények közepette is legyőzhetetlen szeretetről, az anya és gyermeke közötti elszakíthatatlan kötelékről mesél. Megrázó, felemelő és magával ragadó regény, amely mindvégig mélyen emberi és megindító marad. A Szoba az a hely, amit sosem fogunk elfelejteni.
Emma Donoghue 1969-ben született Dublinban. Angolból és franciából diplomázott, majd Cambridge-ben doktorált. 1998-ban költözött Kanadába, jelenleg az Ontario állambeli Londonban él. A Szoba című regényét jó néhány díjra jelölték és számtalan díjjal tüntették ki. Jó eséllyel indult a Booker-díjért, s a The New York Times a 2010-es év hat legjobb regénye közé választotta. Eddig harmincöt nyelven jelent meg. A 2015-ben készült filmadaptáció forgatókönyvét is Emma Donoghue jegyzi. A mozi három Golden Globe-jelölést kapott, az egyiket a legjobb forgatókönyv kategóriában.
"Elbűvölő, vicces... ugyanakkor elviselhetetlenül megindító." (The Irish Times)
"Semmi máshoz nem hasonlítható" (Observer) "Szívszorító" (San Francisco Chronicle)
"Ragyogó prózával ellensúlyozott horrortörténet." (The New Yorker)
"Annyira felkavaró, hogy napokig fogva tartja a gondolatainkat..." (O Magazine)
"Jack hangja a regény egyik igazi erénye... Lélegzetelállító és némely pillanatban szívszaggatóan megindító... Igazán emlékezetes regény; olyan, amelynek milliónyi olvasata van: pszichológiai, szociológiai, politikai. Elképesztően egyedi módon beszél a szeretetről, miközben friss és átfogó képet ad a világról, amelyben élünk." (New York Times Book Review)
A Hétpecsétes titok a 19. századi Londonba kalauzolja az olvasót. A megtörtént eseményeken alapuló történet két hősnője a korabeli nőmozgalmak egyik élharcosa, Emily "Fido" Faithfull, és a jómódban élő, házasságába belefásult szépasszony, Helen Codrington. A két nő hosszú évek után találkozik újra az angol fővárosban, s Fido egyik pillanatról a másikra Helen házassági válságának kellős közepében találja magát. A válság végül botrányos váláshoz vezet, amely nemcsak Helen, de Fido jó hírét is kockára teszi. A viktoriánus Angliában nem nézik jó szemmel sem a házasságtörést, sem a női egyenjogúsági mozgalmakat, s végképp elutasítóak a válással szemben. Amikor pedig felmerül a gyanú, hogy a két asszony viszonya több is lehetett barátságnál, Fidónak nemcsak a társadalom súlyos ítéletével kell szembenéznie, de önmagával is, és mindazzal, amit önálló, független nőként képviselt.
Emma Donoghue színes tablót rajzol a korabeli angol társasági élet képmutató világáról, a nőket sújtó megkülönböztetésről, a feminizmus kezdeteiről, nem utolsósorban a pusztító szerelmi szenvedélyről.
"Sodró lendületű regény, tele szexualitással, szenvedéllyel és intrikával." (Daily Mail)
"Letehetetlen olvasmány, akárcsak a viktoriánus rémregények, amelyeket Fido titokban olvas. Érzékenyen megírt történet két nő félresiklott barátságáról, tanulmány a viktoriánus London szokásairól és erkölcseiről, a nőmozgalom úttörőinek bemutatása és feszült thriller egy házasságtörésről... Magával ragadó történet, kifogástalan történelmi hitelességgel ábrázolva, öröm olvasni." (Sunday Business Post)
"Kellemesen harsány Donoghue előző könyveihez, A cafkához és a Life Maskhoz hasonlóan ez a regény is lélektanilag hiteles, sodró lendületű és kifejezetten olvasmányos... A Hétpecsétes titok egyszerre elégíti ki az olvasó igényét a borzongató szórakozásra, amelyre Helen és Fido vágyik, egyúttal az igazság, az elkötelezettség és az árulás józanabb elemzését is adja, amit talán Harry olvasna szívesen. Donoghue bensőséges elbeszélői hangja mindhárom hősével rokonszenvez." (New York Review of Books)
"A szerző a történelmi tényeket és a leleményes fikciót ötvözi ügyes és könnyed kézzel: a szereplők hangja az olvasó fülében cseng még jóval azután is, hogy letette a könyvet." (Sunday Telegraph)
"A Hétpecsétes titok élvezetes olvasmány, a történetet finoman áthálózó cselszövéssel, nagyszerű párbeszédekkel, melyek életre keltik az árnyaltan megrajzolt figurákat." (Press Association)
Leszáll az éj Tokióra. A sötétedés beálltával pedig új törvények uralkodnak. Új dimenziók tárulnak föl: a tükrök még azután is megőrzik a beléjük tekintők arcát és alakját, miután azok már régen továbbálltak; a televízió képernyője egymásra nyíló világok határmezsgyéje lesz, olykor az átjárás is lehetséges. De jaj annak, akit az idegen világ foglyul ejt! Ahogy történik a regénybeli testvérpárral, Erivel és Marival. A szépséges nővér képtelen felébredni Csipkerózsika-álmából, míg húga bűntudattól gyötörten retteg az elalvástól. Az éjszaka árnyai pedig egyre csak sokasodnak körülöttük, és a neonreklámok villódzásától, a cigarettafüsttől és kávéillattól terhes levegő torokszorító érzetétől kísérve, úgy tűnik, mintha soha nem jönne virradat. Egy be nem álló szájú dzsessz-zenész, egy szexhotel vezetője, egy kínai prostituált vagy egy éjszaka túlórázó rendszergazda lép elő a sötétből – részvételükkel a félig szendergő metropolisz szórakozónegyede misztikus bűnesetek terepévé válik. A regény legtitokzatosabb szereplője azonban maga az elbeszélő.
Egy népes norvég család elutazik Olaszországba, hogy megünnepeljék az apa, Sverre hetvenedik születésnapját. A vacsorán azonban ünneplés helyett a szülők bejelentik, hogy negyven év házasság után elválnak: úgy érzik, teljesítették a gyerekek felé vállalt kötelességeiket, és nyugdíjas éveikre új alapokra akarják helyezni az életüket. Három felnőtt gyerekük, Liv, Ellen és Håkon számára viszont a család még mindig a középpont, az értékeik, döntéseik és ambícióik legfontosabb forrása.
A szétmálló biztonságérzet, a túl későn felismert igazságok és a személyes csalódások nyomán több évtizedes családtörténet bontakozik ki a három testvér nézőpontjain keresztül. Felnőtt mese az összetartozásról, a függetlenségről, és arról, hogy mit is jelent valójában a család.
Helga Flatland Egy modern család című regénye 2017-ben elnyerte a Norvég Könyvkereskedők díját. Számos nyelvre lefordították, a könyv nemzetközi siker lett. Norvégiában több mint 50 ezer példányban kelt el.
Nánási Zolika korán megtanulja, mi az a munka. Az iskola mellett édesapjával sokat dolgozik a családi gazdaságban, melynek egy nap ő lesz a várományosa – legalábbis a szülei elképzelése szerint. A húgával nem felhőtlen a viszonyuk, és sokszor a baráti társaságuk előtt pattan ki köztük a veszekedés. Nikolett, a húga barátnője pedig kettőjük között áll: Zolika élete első szerelme. De vajon a fiú viszontszereti őt?
Tótvári Zsuzsa, Nikolett édesanyja a falu közösségének oszlopos tagja: rendezvényeket szervez, óvónőként dolgozik, és a templomot is ő tartja rendben. Egy akadékoskodó szomszédasszony és a kamaszodó lánya problémái mellett egy nap újabb meglepetés éri: egy csecsemőt talál a templom ajtaja elé helyezve. Vajon ki tette oda? És mi lesz később a kisbaba sorsa?
Varga Gy. Brian regényében a szereplőknek életük számos viszontagságával kell szembenézniük, miközben hol vicces, hol megható események tarkítják amúgy sem unalmas mindennapjaikat.
Egy nem mindennapi gyerekkori barátság lélegzetelállító története, amely kiállja az idő próbáját. Gustav Perle egy svájci kisvárosban nő fel, ahol a II. világháború szörnyűségeiből csak halk visszhang jut el. Egyedüli gyerekként nevelkedik imádott édesanyjával, Emilie-vel, aki meglehetően mogorván bánik vele. Összebarátkozik egy vele egykorú tehetséges és jó eszű zsidó fiúval Anton Zweibellel, az ígéretes zongoristapalántával. A regény Gustav családjának történetét követi nyomon, feltárja az anya antiszemitizmusának gyökereit, amelynek kihatása lesz fia és legkedvesebb barátjának életére is. Visszatekintés a háborús évekre és egy lelkiismereti ügy kellemetlen következményeire, és előre nézés két életútra, két karrierre; egy szállodatulajdonoséra és egy zongoraművészére. A Gustav-szonáta a barátságról szól: a szenvedélyes szeretetről, az eltávolodásról és a küzdelemről. Erőteljes és mélyen megindító mű az egyik legnagyobb kortárs regényíró tollából. „A szeretet és irigység mesteri elbeszélése.” – The Guardian “Egy tökéletes regény az élet tökéletlenségéről” – The Observer “Tremain egy géniusz.” – The Times "Végletes és fájdalmas szépség. Briliáns regény; Tremain a legnagyobb brit írók egyike.” -Salman Rushdie Rose Tremain 1943-ban született Londonban. Regényei és novellái világszerte 27 országban jelentek meg, számtalan díjat nyertek, beleértve a Sunday Express Év Könyve Díját a Restoration-nel (a regényt Booker-díjra is jelölték). A Sacred Country-val Franciaországban elnyerte a „Prix Femina Etranger”-díjat, a Music and Silence-szel a Whitbread Év Könyve díjat, és a Road Home-mal 2008-ban a regényeknek járó Orange-díjat. 1995-ben a Restoration-ből Változások kora címmel filmet forgattak, és 2009-ben színpadra is vitték. Legújabb regénye a sokat dicsért Gustav-szonáta, amiben Rose „páratlan tehetsége csúcsára érkezett” (Observer). Rose Tremain korábbi regénye Színarany címmel jelent meg magyarul a Park Kiadó gondozásában.
Egy verses regény és egy prózai mű a nagy angol költőtől Kosztolányi fordításában.
"A kis Elwood Curtis egy szegregált, feketék lakta városnegyedben nő fel és a szívébe zárja Martin Luther King szavait, miszerint „ő is van olyan jó, mint bárki más”. A szülei elhagyták, de nagyanyjának hála Elwood megmarad a jó úton és be akar iratkozni Tallahassee egyetlen fekete főiskolájára. De ebben a világban, az 1960-as évek elején, az USA déli államaiban egy fekete fiúnak egyetlen hibát is elég elkövetnie, hogy a jövője füstbe menjen. Elwoodot elítélik, egy Nickel Akadémia nevű javítóintézetbe kerül, amelynek küldetése, hogy „testileg, szellemileg és erkölcsileg képezze” a büntetett fiúkat, ezáltal „tisztességes, becsületes emberek” váljanak belőlük. A Nickel Akadémia valójában groteszk kínzókamra, ahol a szadista nevelői kar veri és szexuálisan bántalmazza a diákokat, a korrupt dolgozók és a helybeliek ellopják az ennivalót és a készleteket. Elwood próbál dr. King hangzatos kijelentésébe kapaszkodni, miszerint: „Vessetek minket börtönbe, mi akkor is szeretni fogunk benneteket.” Barátja, Turner szerint azonban ebben a romlott világban csak az úszhatja meg, aki maga is trükkökhöz folyamodik. Elwood idealizmusa és Turner szkepticizmusa közt támadó feszültség olyan döntéshez vezet, amelynek következményeit évtizedeken át viselik. Colson Whitehead regénye igaz történeten alapul. Ez a floridai javítóintézet száztíz éven át működött és nyomorította meg gyerekek ezreinek életét. A Nickel-fiúk bravúros teljesítmény: megsemmisítő, sodró történet, amely egy klasszis írót állít elénk. A legtöbb neves amerikai újság és magazin már most a nyár legjobban várt olvasmányai között jegyzi a kötetet, Colson Whitehead pedig Time Magazin legújabb számának címlapjára került, Amerika történetmesélője címmel. Colson Whitehead A föld alatti vasút című regénye elnyerte a Pulitzer- és a Nemzeti könyvdíjakat, és #1 New York Times bestseller lett."
© 2023 DiBookSale Zrt. Minden jog fenntartva.
