Az évtized botránykönyve Svédországban!
Valahol a messzi Svédországban, hegyeken és erdőkön túl, áll egy vadászkastély. Lakói estéről estére összegyűlnek, hogy történeteket meséljenek egymásnak. Egyik nap viszont csatlakozik hozzájuk egy rejtélyes idegen, aki elfoglalja a mesélő székét, és kimeríthetetlen képzeletéből különleges történetek egész sora bújik elő. Az ő jóvoltából megismerkedhetünk többek között egy vidéki lelkészlak mindennapjaival, valamint egy olyan romantikus hajóúttal, amely aztán alaposan felkavarta a svéd közélet állóvizét.
Carl Jonas Love Almqvist (1793–1866) a svéd irodalom klasszikusa, a romantika és a realizmus meghatározó írója. Élénk fantáziájú és eredeti gondolkodású író volt, aki szívügyének tekintette a társadalom jobbá formálását – gondolatai azonban jó pár évtizeddel megelőzték korukat. Regénybe illő élete során volt vidéki gazda, ígéretes író, botrányhős, a svéd irodalom fekete báránya és bigámista, vádolták váltólopással és gyilkossági kísérlettel. Almqvist helyzete végül olyan mértékben tarthatatlanná vált, hogy menekülnie kellett Svédországból. Amerikába ment, majd évekkel később visszatért Európába, de hazájába már nem jutott vissza: Németországban halt meg magányosan, nyomorúságos körülmények között 1866 szeptemberében.
„Egy egészen sajátságos szörnyűség.”
Svenska biet, 1840
„Persze, lehet, pontosabban lehetne, ha…”
Dagligt Allehanda, 1840
„Sara Videbeck »Svédország legkiválóbb filozófusa«.”
Freja, 1840
