Legyen vigasz

„Én maradtam. Te elmentél. Miért pont most? Miért ma? Nem hiszem, hogy már nem vagy. Úgy érzem, mindjárt, mindjárt hazajössz, felakasztod a zakód a fogasra, leveszed a cipőd, a konyhában megiszol egy fél doboz tejet és idefekszel mellém, éjjel hangosan horkolsz, akkor élő leszel. Érzi Ádámot maga mellett, a másik oldalára fordul, hogy átölelje, de ott egy egészen más embert lát: a lányát, aki gondtalanul alszik.” (Laczházi Aranka fordítása)