Font Márta életútjának döntő része Pécs városához kötődik. Itt született, általános és középiskolai tanulmányait is itt végezte. Ezután közel másfél évtizedes szegedi kitérő következett. 1970–1975 között a József Attila Tudományegyetem történelem–orosz szakos hallgatója, majd később oktatója volt. 1983-ban tért vissza szülővárosába, s a Pécsett meginduló egyetemi tanárképzés egyik alapítója lett, az akkori Tanárképző Kar Történelem Tanszékén. 1995 óta a Középkori és Koraújkori Történeti Tanszék vezetője. Két cikluson át a Bölcsészettudományi Kar dékánja, később a PTE rektorhelyettese volt. 1990-ben szerzett kandidátusi címet, 1997-ben habilitált, 1998-ban pedig egyetemi tanári kinevezést kapott. Az MTA doktora címet 2003-ban nyerte el. Számos monográfi át publikált az Árpád-kori magyar történelem, a Kijevi Rusz és a „Köztes-Európának” nevezett régió korai történetének tárgykörében magyar, orosz, angol és német nyelven. Imponáló mennyiségű tanulmányt jegyez rangos külföldi kiadványokban, nemzetközi konferenciák, szimpóziumok meghívott előadója. Munkásságának hazai és nemzetközi elismertségét olyan díjak jelzik, mint a Széchenyi Professzori Ösztöndíj vagy az, hogy 2002-ben a mainzi Akademie der Wissenschaften und Literatur levelező tagjai közé választotta.