Kivilágos kivirradtig

Karácsony második ünnepén, István vértanú napján, nagy névnapra készülnek egy grófi uradalom jószágigazgatójának a házában. Ennek a névnapi ünnepnek a története, estétől reggelig, a regény. Nagy súllyal és feszültséggel indul el a dolog: a dáridóba egy családi katasztrófa fonódik bele. A cél a ház szép fiatal leányát, Annust összeboronálni dr. Pogány Imrével, a fiatal, gazdag és gentry-összeköttetéseket kereső zsidó földbirtokossal. Már minden előkészület megvan. A nagy vacsora kész, meg is terítettek, az első vendég, a jegyző, a ház másik lányának a férje, már itt is van, magával hozta a fiatal legátust s minden pillanatban várják a többi vendégeket. Jön az ispán, Budapestről, a gróftól a hírrel: a fiatal gróf, akit szintén idevártak, nem jön el, de ami még nagyobb baj: a birtokot bérbe adják, a jószágigazgató, a vendégség házigazdája, el van csapva, egy hét múlva költözhetik Szegedre, ahol valami kis állást jelöltek ki neki. Ebben a hangulatban indul meg a mulatság. A család kétségbe van esve, az apa mintegy szélütötten ül a helyén, az anya sopánkodik, - de a vendégséget meg kell tartani, a vendégek jönnek sorban, mind megtudja a rossz hírt, mind többé-kevésbé érdekelve van és mind igyekszik úgy tenni, mintha jól mulatna, mintha nem volna egy sötét árnyék a díszesen megterített asztal fölött. Ez valami vastag, nehéz feszültséggel tölti el az egész történetet. (Schöpflin Aladár)