A Kinek a sorsa? átmenetet képvisel Szilvási Lajos életművében. Az író korai regényeinek témája elsősorban a második világháború és az antifasiszta ellenállás volt. Következő korszaka már az akkori jelennel, a kádári konszolidációban élő emberek problémáival foglalkozott. A Kinek a sorsa? főszereplőjének történetét 1942-től ismerhetjük meg, majd a könyv a hatvanas évek elején zárul. Egy falusi parasztfiú életén keresztül nézhetjük a XX. századi magyar történelem szomorú évtizedeit. A tehetséges Bojtár Istvánt beíratják szülei a városi gimnáziumba, ahol egy számára idegen környezetben megpróbál helytállni. Már fiatalon kritikus a Horthy-rendszerrel, a háború után pedig beszippantja a kommunista ideológia. A könyv főszereplőjének gondolatvilága, politikáról alkotott véleménye illeszkedik a regény születésekor – a hatvanas években – Magyarországon uralkodó korszellemhez.

Főszereplőnk, ha lassan is, de kezd kételkedni. Nem akar azonban nagy változást. Csak egy kis zugot a világban, ahol nyugodtan élhet, ahol része ugyan az egésznek, de mégsem kell teljesen betagozódnia, ahol szabad és kicsit kívülálló lehet – egy eldugott vidéki gyárban véli ezt megtalálni. Sokan voltak a hatvanas években, akik megkötötték a maguk kompromisszumait. Talán azt is mondhatnánk, beletörődtek a sorsukba.