Molnár Attila Károly (1961) eszmetörténész.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Molnár Tamás Kutatóintézet és a Századvég Kiadó vezetője.

A „történelem vége” utáni korunkban milyen a politika és milyen a konzervatív politika? Más lett-e a szocializmus nevű kísérlet bukása után, és ha igen, miben rejlik
az eltérés?
Nemcsak a környezettel kapcsolatosan, hanem a liberális demokráciával szemben is megfogalmazható a fenntarthatóság problémája. A demográfiai gondok és a jólét, a tömeges bevándorlás, az egyéni választási szabadság és az ambíciók egyre korlátlanabb megvalósításának ígérete nem gyengíti-e alapvetően a liberális demokrácia politikai intézményeit? Az elmúlt két évtized kulturális változásai és a ma woke-nak nevezett gondolkodás uralkodóvá válása nem számolja-e fel pont azt a felelős, tudása és/vagy vagyona miatt maga ura szabad állampolgárt, akire hivatkozva folytatja „felszabadító” nyomulását?
Lehetséges-e és kívánatos-e annak a régi reménynek a megvalósítása, hogy az embert felszabadítsák az emberi létezésből, az embertársaival való együttéléséből fakadó
folytonos csalódottság, kielégületlenség, keserűség, a világ és önmaga haragos elutasítása alól? Lehetséges-e és kívánatos-e a feszültség- és konfliktusmentes élet?