A ​Keserű mandula egy magára maradt fiatalasszony sorsát ábrázolja: férjét, Kálóczy György vegyészmérnököt az ötvenes években ártatlanul letartóztatják.A regény arról a négy esztendőről szól, melyet a regény hősnője, Jovics Zsuzsa, emberi és világnézeti tisztaságát megőrizve, él át. Szenvedő, küszködő lélekkel járja végig életútjának sokszor igen keserves stációit. Pedig Zsuzsa boldogságra termett. Ezért érezzük megrendítőnek sorsát: nem vágyott tragikai szerepre, de belekényszerült, és tiszta, mélytüzű szerelme hőssé tette. Hű marad eszméihez és szerelméhez s ez a látszólag egymásnak ellentmondó hűség válik az események során értékmérőjévé környezetének.
Okos, biztos építkezéssel, lendületes elbeszélő kedvvel írt regény, melyben a líra sem szikkad el az értelem hűvösebb zónájában. A megrázó belső monológok, majd a belső monológokkal együtt futó párbeszédek drámai feszültséggel töltik meg a magára maradt fiatalasszony lélekrajzát. Palotai Boris a valóság anyagából, a kor levegőjéből és hangulatából szövi regényének magukkal ragadóan hiteles alakjait, akik az igazi művészet erejével példázzák egy tragikus történelmi periódus emberi viselkedésformáit.