Részlet a kötetből:

– Hány óra? – kérdezte Hansen asszony, kiverve a hamut pipájából, melynek utolsó füstkarikája a padmaly sötét gerendáin foszlott szét.

– Nyolc felé jár, anyám – felelt Hulda.

– Nem valószínű, hogy az éj folyamán utasok érkeznek; az idő nagyon rossz.

– Én sem hiszem, hogy jöjjön valaki. A szobáink minden eshetőségre rendben vannak, és én okvetlenül meghallom, ha valaki szólit kívülről.

– A bátyád még nem jött vissza?

– Még nem.

– Nem jelezte, hogy ma még visszatér?

– Nem anyám. Joél a Tinn-tóra vitt egy utast és amennyiben meglehetősen későn kelt útra, nem hinném, hogy holnap előtt visszakerül Dalba.

– Igy hát Moelben tölti az éjt?

– Valószinüleg, hacsak Bambiéba nem megy, hogy meglátogassa Helmboe bérlőt.

– És a leányát...? - Na, igen, Sigridet is, az én legjobb barátnőmet, akit testvérként szeretek! – felelt mosolyogva a fiatal leány.

– Ugy hát zárd be az ajtót, Hulda. Menjünk aludni.

– Csak nincs megint bajod, anyuskám?