Egy ​kisregényt és két elbeszélést tartalmaz az elsőkönyves szerzőnő kötete. A Jozefa és az Egyszer van egy-egy öntörvényű nő szenvedélyes, különleges sorsa Bíró Kriszta friss eleven, senkiével nem rokonítható, egyéni fordulatokkal teli, eredeti stílusában. A műbútorasztalos szintén egy elsöprő szenvedély története, ezúttal a főhős férfi.

Az első kötetes szerző korosabb kollegákat megszégyenítő megfigyelőképességgel ábrázolja a "szerelmi birtoklás" tulajdonképpen züllesztő, de kényszerű kompromisszumait. A három írás sokban különbözik egymástól, világukban mégis számos közös vonás fedezhető fel. Mintha a műbútorasztalos Ede, a falusi self made woman, Jozefa s a felnőtté váló Fellegi Jucika ugyanannak a nagy családnak a tagja lenne. Mintha Jozefa közel száz éve játszódó tanyasi-falusi története Jucika századközépi és Ede hatvanas-hetvenes évekbeli budapesti sorsában folytatódna. Mintha a debreceni kaszinó, a franzstadti Futó utca, a Podmaniczky utcai asztalosműhely, a budafoki közös udvar, a Debrecen környéki birtok, a Gundel és a pesti belvárosi műterem egyetlen nagy terepasztal helyszínei lennének, ahol keresztény-zsidó identitású kisemberek küszködnek egymással, szűkebb és tágabb környezetükkel, a történelemmel. Leginkább persze önmagukkal. Hajtják őket az elérhetetlennek tűnő, de így-úgy mégis beteljesülő vágyaik. Boldog pillanatok, szépség és fájdalom keveredik mindegyik sorsban.