Jennie Gerhardt

Theodore Dreiser talán legemberibb, legnemesebb írása a "Jennie Gerhardt". Olyan szeretettel és gyengédséggel hajlik a kis munkáslány alakja fölé, amilyent egyetlen figurájával szemben sem tanúsít. Lágy pasztellszínekkel festi meg Jennie lelkét, amely minden szenvedő és önfeláldozó asszony lelkének mintája lehet. Az örök, a diadalmas, az önfeláldozó szerelem regénye ez a könyv - és ezeket a jelzőket, ezeket a fogalmakat nem szabad elkoptatott, ponyvaregény-értelemben vennünk. A „Jennie Gerhardt" lapjai bizonyosan sok olyan könnyet adnak az olvasónak amelyet nem kell szégyelniök - hiszen az emberi jóság és az emberi szenvedés halhatatlan elemeit kovácsolta egybe nemes fémmé a szerző. Most, hogy a könyv elindul magyar nyelven is útjára, bizonyára mindenki készséggel követi az ösvényen, amelyet Theodore Dreiser a XX. század életének ábrázolásában - mindig egyedül járva, megingathatatlan művészi meggyőződéssel - kéttucat regényében feltárt. A kötetet Tábori Pál remek műfordításában olvashajtuk.